Irodalmi Szemle, 2006
2006/11 - Béres Csilla: Borsószem hercegasszonyka szenvedései (1) (vers)
t feküdtem az uramra, aztán ő rám, tettünk paplant közénk, a párnát fölénk, még helyet is cseréltünk. Úgy tizenegy felé a kedves meg hites a levegőbe csap, de minden áldott nap, s ingerülten súgja, nehogy a gyerekeket fölébressze:- Elég legyen! Mert felöltözik, s a kocsmába lemegy! Most én mondjam neki? Hogy jó lenne nélküle néha, Talán még tovább is. Láthatatlanul hétvégeken feljöhetne. Ám ha testéből kisugárzón szeret, rám se csöngessen majd ha teljesen eltűnik, akkor mindig velem lehet. * * * Nincs egy ősz hajszálam sem, úgy általában nem festem magam. Minden természetes rajtam, a mitesszerek kamaszkorom óta, a hajszálerek lila bokrai három fiam hálacsokrai. Van rejtett aranyerem és epeműködésem, született testi gyengeségem, öröklött idegelégtelenségem. Öngyilkosság, hízás, elhalálozás halmozott gyanúja terhel. Mégis olykor kilépek az utcára, és jólesik a fákról a sárga levél. A szél, ha arcul üt, kéj, a szoknyám meg csattog, mint egy csatazászló. Béres Csilla
