Irodalmi Szemle, 2006
2006/10 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: A szürrealizmus technikai okok miatt elmarad (Ardamica Zorán: heteroteXXXtualitás című verseskötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE A szürrealizmus technikai okok miatt elmarad Ardamica Zorán heteroteXXXtualitás című verseskötetéről Ha három szóban akarnám összefoglalni Ardamica Zorán heteroteXXXtualitás című verseskötetének a lényegét, azt mondhatnám: izgalmas, érthető, mai. Ha pedig ezt fokozni akarnám, így bővíthetném: nem túl izgalmas, nem túl érthető és nem túl mai. Amellett ugyanis, hogy ragaszkodik az időszerű konkrétumokhoz, a költőt leginkább természetesen az időtlenség vonzza, amely egylényegű a költészettel. Elsősorban a saját időtlenné válása élteti, az időből való menekülés, s az ennek a menekülésnek az esélytelenségéből fakadó tompa gyötrelem. Ebből a tompa gyötrelemből táplálkozik a riadt lázadás, amely a heteroteXXXtualitás egyik fő vonása. A kötet hatvankét versét hat részbe sorolja a szerző: extrovert, per, trans, up, down, introvert, valamelyest keretbe téve ezzel az egész gyűjteményt. Az egyes részek egymással való kommunikációja is igazán izgalmas, s a részeken belül a versek elrendezésén is látszik, hogy a szerkesztés alapos munka eredménye. Ardamica Zorán dicsőíti a nyelvet, emellett azonban nem tud - és nyilván nem is akar - szabadulni a morálizálás keserű örömétől. Már a kötet legelső verse, a Ha majd egyszer újjászületek című is belegázol a hétköznapi világba, a költő láthatatlanként szeretne garázdálkodni a földön, politikusként és szatírként, s ez a bevezető megadja az alaphangot ehhez a nyugtalan, feszültséggel teli könyvhöz. Az első rész, címéhez hűen, a leírás köré összpontosul, hogy aztán a különféle színekben csillogó ecsetelések közé ügyesen lopózzon be egy-egy erkölcsi ítélet vagy vélemény. Az első rész talán legfontosabb versének címe üvegszilánkok, lélekcsörrenések. Alaptéglákat rak le ezzel a költeménnyel a szerző a kötet küldetésének lényegére vonatkozóan, s számtalan nyelvi játékra ad lehetőséget már csak a cím is, hiszen a két összetett szó tagjai tetszés szerint cserélgethetőek, érdekesebbnél érdekesebb variációkat szülve (ki-ki döntse el maga, melyik kombináció a legtalálóbb). Ebben a versben megalapozódik az elégedetlenség, s az a határozatlanság, mely az egész kötetre jellemző: lázadjunk- e avagy búsuljunk? Amíg ezt eldöntjük, addig „a kivégzőosztag tagjai/nyakkendőt” kötnek, s számos groteszk kép vonul el előttünk. Az extrovert című rész egyik következő darabja pedig már előrevetíti azt a dühöt, amely a későbbi versekben teljesen eluralkodik. Atkozhassam - így a vers címe, s ebben fokozódik a Ha majd egyszer újjászületekben már megjelent feszültség. A szakasz utolsó darabja, a rabszolgavágy azonban a Ha majd egyszer újjászületek ellentétpárjaként értelmezhető, s némileg feloldja az előző, hanem című költemény szakadozottságából származó kielé-
