Irodalmi Szemle, 2005

2005/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Gyurgyík László: Az asszimilációs folyamatokról és a nemzetiségváltásról a szlovákiai magyarság körében végzett vizsgálatok alapján (tanulmány)

Az asszimilációs folyamatokról és a nemzetiségváltásról.

lyet a nemzeti hovatartozás pozíciójának nevezünk (NHP).1' Az ily módon kialakított interetnikai tér két szélén a nemzeti közösségükhöz maximálisan kötődők - magyar, illetve szlovák magcsoportok - találhatók, köztük az átmeneti kötődések különböző mintázatai képeznek átmenetet. Vizsgálatunk eredményei szerint a magyar-szlovák interetnikai térben élő népesség elhelyezkedése egy U alakú görbére hasonlít, ahol legtöbben a képzeletbeli etnikai tér két pólusán található homogén etnikai magban helyezkednek el, valamennyi meghatározó etnikai jellemzőjük alapján maximálisan kötődnek nemzeti közösségükhöz, s legkevesebben a kettő között, mindkét etnikumhoz hasonló mértékben kötődők találhatók.

A vizsgálati mintában a magyar maghoz tartozók aránya 29,1 % volt, a szlovák maghoz a megkérdezettek 27,1 %-a tartozott. Kettős, átmeneti jellegűnek a megkérdezettek 7,5 %-a minősült, a magyar magcsoport és az átmeneti jellegűek közötti magyar jellegűek aránya 19,3 %-ot, s a szlovák jellegűek aránya 17 %-ot tett ki. (Gyurgyík 2003)

Ennek a megközelítésnek a segítségével kiszabadult a nemzeti hovatartozás a nemzetiség kategóriájának Prokrusztész-ágyából, s lehetővé vált a többes kötődések finomszerkezetének vizsgálata is.

Második lépésben az NHP konstrukció alkalmazásával az asszimilációs folyamatokat vizsgáljuk. Az asszimilációt (komplex értelmezésben is) a származás és a megkérdezett nemzeti hovatartozási pozíciója közti eltérésként értelmezzük.

Megkülönböztethetjük a hasonulási folyamatok egyes szakaszait: azok kezdeti szakaszaitól a teljes, befejezett asszimilációig. A vizsgálat eredményei szerint a megkérdezettek mintegy felének nem változott származásához viszonyítva a nemzeti hovatartozási pozíciója. A szlovák nemzetiség irányába mutató hasonulások sokkal nagyobb kiterjedésűek és intenzitásúak, mint az ellenkező irányba hatók. A magyar-szlovák interetnikai térben élő népesség 38,8%-ának az NHP-ja szlovák irányba tolódott el, magyar irányba 10,8%-uk változott. A hasonulási folyamatok intenzitásában is szembeszökők a különbségek. A szlovák nemzetiség irányába egy generációváltáson belül is találkozunk erős (2,1 %), illetve befejezett (0,7 %) hasonulási folyamatokkal (a szlovák irányba mutató gyenge és közepes hasonulások aránya 26,0 %, illetve 10 %), magyar irányba csak gyenge (8,2 %), illetve közepes (2,6 %) hasonulások mutathatók ki.

Összességében a szlovák irányba mutató változások (intenzív és extenzív aspektusai egy mutatóba foglalva) 4,1-szer nagyobbak mint fordítva.

2.2. Makro (országos) szint - politikai vetület. Az előző pontban kimutattuk, hogy az asszimilációs modell egyes dimenziói és a nemzetiségváltási/ asszimilációs folyamatok között milyen hatásmechanizmusok mutathatók ki. A továbbiakban az asszimilációs folyamatok irányát vesszsük górcső alá. Az asszimilációs folyamatokat feltevésünk szerint elsősorban a nemzetállami keretek határozzák meg, hiszen a politikai, ha úgy tetszik a nemzetállami keretek között definiálódnak, illetve ezek változása esetén változik az etnikumok kisebbségi, illetve többségi státusa