Irodalmi Szemle, 2005

2005/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Pomogáts Béla: A „változó idők” szorításában... (Fónod Zoltán születésnapjára)

JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSÉ

módon egészíti ki a Szlovákiai magyar irodalom hagyományai című (Csanda Sándor szerkesztésében megjelent) 1981-ben kiadott lexikonát, illetve a csehszlovákiai magyar irodalom 1997-ben megjelentetett első lexikonát és ennek 2004-ben közre adott „második javított, bővített” kiadását, amelyeket főszerkesztőként ugyancsak Fonod Zoltán jegyzett.

Az irodalomtörténeti tanulmányok, ahogy az összefoglaló munka is, a szlovákiai magyar irodalom teljes hagyományát és örökségét veszik számba, az elkészült tabló középpontjában mindazonáltal kétségtelenül Fábry Zoltán alakja áll. Róla több tanulmányt, emellett egy átfogó pályaképet is készített Fonod Zoltán: a Megmozdult világban című monográfia 1987-ben, majd ennek Perben a történelemmel című rövidített kiadása 1993-ban került az olvasó elé), és ugyancsak ő rendezte sajtó alá Fábry összegyűjtött műveinek 12 kötetes sorozatát. A monográfia hőse kétségtelenül a szlovákiai magyar irodalom egyik legkiválóbb alakja, akinek eszmeisége: a „vox humana”, a „kisebbségi humánum” gondolatköre ennek az irodalomnak a törekvéseit és szellemiségét jelölte meg. Nemcsak Főnödét, hanem Dobos Lászlóét, Duba Gyuláét és Cselényi Lászlóét is. Ugyancsak a Fábry-örökség és hagyomány vállalását jelzi az a gondos és szorgos szerkesztői munka, amelyet Fonod Zoltán most már hosszú évek óta az Irodalmi Szemle élén végez. Példázatos és jelképes ez a Fábry-örökséghez ragaszkodó hűség, általa nyilvánul meg - hogy Fábry egy jellegzetes szófordulatát kövessem - a „történetíró igaza”. A történetíróé, aki egy emberi közösség irodalmának és ezen keresztül nemzeti önazonosságának a gondozására vállalkozott és önismeretét fejezte ki.

A Fábry-örökség vállalása és folytatása azt igazolja, hogy Fonod Zoltán a kisebbségi magyar irodalom szellemi stratégiájának szolgálatára és (másokkal e- gyütt) kialakítására vállalkozott. Valóban a „vallató idők krónikásaként” lépett fel és munkálkodik hosszú évtizedek óta. Ez a munkálkodás - Fábry Zoltán szellemi és erkölcsi tanításainak megfelelően - kettős elkötelezettséget kíván és jelent. Egyfelől a kisebbségi létbe szorított felvidéki (szlovákiai) magyarság, másfelől az irodalom ügye iránt: a két ügy Fonod Zoltán eszmei szótárában (ahogy Fábry Zoltán, Dobos László, Tőzsér Árpád, Cselényi László, Gál Sándor és Roncsol László, tehát a szlovákiai magyar irodalom legjobb alkotóinak eszmei szótárában is) elválaszthatatlan egymástól. A magyarság és az irodalom hosszú évszázadokon keresztül érvényesülő fogalmi kölcsönössége és egysége: ez a hagyományos morális princípium határozza meg Fonod Zoltán eszmevilágát, gondolkodását és tevékenységét.

Hadd idézzem végül Fonod egy korai írásának: az 1979-ben datált Mit ér az író, ha magyar című jegyzetnek az egyik gondolatát. „A kezdet nehézségein - mondja itt - ma már túl vagyunk, s elmondhatjuk, embersorsok országútján vezet irodalmunk útja. És bár sokszor még ma is bosszant bennünket a közöny, a vissz- hangtalanság, az író és az irodalom felelőssége azonban a nemzetiségi író felelős