Irodalmi Szemle, 2005
2005/10 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Pomogáts Béla: A „változó idők” szorításában... (Fónod Zoltán születésnapjára)
JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE legutóbbi munkáit a Szétszóródás után (1998) című tanulmány- és kritikakötetet, valamint a Közelkép (2000) című beszélgetőkönyvét és a 2005-ös könyvhétre megjelent Önarcképek című interjúgyűjteményt, amely szlovákiai, magyarországi és erdélyi írókat, irodalmárokat, képzőművészeket mutat be a párbeszéd tükrében, felhíva a figyelmet az egyetemes magyar irodalom és szellemi élet tapasztalataira és feladataira, gondjaira és törekvéseire. Az összegezés nagy (és tulajdonképpen hálátlan) munkáját az 1993-ban Budapesten (majd 2002-ben Pozsonyban) kiadott Üzenet. A csehszlovákiai magyar irodalom 1918-1945 című kézikönyv végezte el. Ez a munka az olyan nagyobb szabású, úttörő vállalkozások példáját követte, mint amilyen Turczel Lajos emlékezetes összefoglalása a szlovákiai magyar irodalom első két évtizedéről (Két kor mezsgyéjén), Csanda Sándornak az „első” szlovákiai magyar nemzedékről írott munkája vagy Görömbei Andrásnak az 1945 utáni szlovákiai magyar irodalomról készített könyve volt. A teljességre törekvő összefoglalás és a kézikönyvszerű feldolgozás igénye Fónod Zoltánnál különleges irodalomtörténeti szerepet kapott ennek az oly fontos korszaknak az ábrázolásában. Az összefoglaló munka felépítése könnyen áttekinthető és logikus. A könyvet egy nagyobb fejezet indítja, amely a szlovákiai magyar irodalom társadalmi hátterét, politikai kereteit és művelődéstörténeti elhelyezkedését világítja meg. Ezt követi az az ugyancsak nagyobb fejezet, amely a szlovákiai magyar irodalom kialakulásának folyamatát mutatja be, különös tekintettel azokra a vitákra, amelyek ennek az irodalomnak a lehetőségeit és feladatait körvonalazták. Nagyon helyesen a szerző ebben a fejezetben tekint ki a másik két magyar kisebbségi irodalomra: az erdélyire és a jugoszláviaira, röviden jelezve a hasonlóságokat és a különbözőségeket. Ugyanennek a fejezetnek a keretében különíti el periódusokra a szlovákiai magyar irodalom fejlődését, illetve ad rövid összefoglalást az 1939 és 1945 közé eső esztendők irodalmi életéről. Ezután a nagy irodalmi műnemek - a líra, az elbeszélő irodalom, a dráma- irodalom és az irodalomkritika, az esszéirodalom - rendjében tárgyalja a szlovákiai magyar irodalom alkotó egyéniségeit, illetve vázolja fel az egyes münemek fejlődését. Erényük ezeknek a fejezeteknek, hogy olyan írókról, például Márai Sándorról vagy Mécs Lászlóról is hiteles képet adnak, akik korábban teljességgel kimaradtak a szlovákiai magyar irodalomtörténet-írás emlékezetéből, vagy éppen igaztalan ítéletek torzították el a róluk alkotott képet. Figyelemre méltó az a portrésorozat, amelynek keretében a szerző a szlovákiai magyar irodalomkritikusokról és publicistákról ad tájékoztatást: ez a maga nemében úttörő vállalkozás. Fónod Zoltán munkájának legnagyobb értéke abban áll, hogy alaposan és hitelesen tájékoztat a szlovákiai magyar irodalom első korszakának folyamatairól és alkotó egyéniségeiről, és a közölt információkat szerves rendben helyezi el. Ennek a tájékoztatásnak köszönhetően könyve valóban kézikönyvként használható, s mint ilyen, az egyetemi és főiskolai oktatás nélkülözhetetlen segédkönyve lehetne. Ilyen
