Irodalmi Szemle, 2005

2005/10 - TURCZEL LAJOS KÖSZÖNTÉSE - Duba Gyula: Volt egyszer egy ifjúság

Turczel Lajos köszöntése

tások gesztusa. Bizonyára része lehet abban, hogy a megidézett korról egyre kevesebbet tudunk, s mindinkább felejtjük.

Turczel az irodalom útkeresésébe aktív szellemi erőt és reális gondolatiságot hozott, hiteles értékelő fórumot biztosított számunkra. Közös gondolkodásmódot és egységes értékrendet szervezett. Könyvében irodalomtörténeti munkákat és világirodalmi kitekintéseket is közöl: tanít s tanul maga is! A kort valamiféle körbetanulás jellemzi! Dobos főiskolai tanulmányokat végez s tanít közben, Turczel is vizsgázik nála, mások iskolába járnak és szerkesztenek. Ozsvald éppen a kiadóban, de amellett főiskolára jár, Turczel óráira. Más diákok is szerkesztők vagy az iíjú- sági szövetség dolgozói, tisztségviselői. Egy derűsebb kép: Turczel és Ozsvald e- gyütt laknak albérletben, vizsgára készülve, reggeli borotválkozás közben megkérdi Ozsvaldot: na, készültél, füles?! Ozsvald fogadkozik s Turczel nyomatékosan mondja: no, meglátjuk! A helyzet belső kohézióra utal, igazi sorsközösségre! A mítosz apró elemei ezek, a kor emberi törmeléke, melyek talán fontosabbak, mint a nagy mozdulások, a roppantnak tűnő gondolatok. Olyan egységes lelkület- re és szolidaritásra utalnak, amelynek a jegyében másfél évtizede forradalom volt, ám alig valósított meg belőlük valamit. A mítoszteremtés gondolatával nem szeretnék visszaélni, addig hiteles, amíg az emlékezés igaznak véli! A mindennapi kicsinységek azonban összességükben morális erőt képviselnek. Gondoljunk arra is, hogy a görög-római mítoszok hőseinek sem a gondolatai maradandók, jószerével nem is ismerjük őket, hanem a tetteik, melyek által megérthetők és megközelíthetők, mert erényeikben és hibáikban az emberekre hasonlítanak.

Közben olyan idő jött, ami az igazi mítoszteremtés vonásaitól terhes! Ötvenhat, majd az Irodalmi Szemle indulása s a Fiatal szlovákiai magyar költők antológiája! Turczelnek mindebben jelentős, s az antológia ügyében döntő szerep jutott. A szót kérő fiatalok értője, pártfogója, gyakorló iskolamestere és szellemi mecénása! Mert az új lírát nemcsak érteni, hanem védeni is kellett! A Szemle, élén Dobossal, mindezt felkarolja, bonyolult kor, ötvenhat árnya nyomja rá bélyegét. Ötvenhat nagyobb filozófiai-erkölcsi hozadékkal bír, mint hinnénk, nyilvánvalóvá tette, hogy a rendszer zártsága repedezik, szellemi belterjessége sérülékeny. Ekkor adja ki Ehrenburg Olvadás című regényét. A rendszerről szólva zavarban lehetünk, a vélemények ellentmondásra épülnek. A társadalmi keret determinációk bonyolult szövevénye, meghatározza a létformát és a lehetőségeket, az élet minőségét. Kemény, sőt kegyetlen keret abban az időben. De nem a keretről beszélek, hanem az emberről, esetünkben a szlovákiai magyar irodalmárról, amely adottságai közepette valósítja meg önmagát. Minél szorítóbb a keret és bonyolultabb a kelepce, annál impozánsabb a munka, az igyekezet, amely benne s ellene folyik! A mélyben azonban már új magatartás vajúdik, keményebb érték, a fiatalokban formálódik!

Értelme Tőzsér Férfikor, így jöjj! című versében ölt testet! Szimbólumértékű, hogy az induló Szemle első számában Fábry előszava után következik. Ösztönös versnek vélem, ám mégis tudatos programot hirdet. Talán nem is a táncmetaforá