Irodalmi Szemle, 2005
2005/10 - Faludy György: Hegyi beszéd a Szent Anna-tónál (előadás)
Hegyi beszéd a Szent Anna-tónál kiszáradt. A vízben nem maradt sem növény, sem élőlény. Megkérdeztem a velünk lévő főerdészt, hogyan lehetne megtisztítani a tavat? Folyó vizet, mondta, meg lehet tisztítani, mély tavat nem. A tisztítást a természetre kell bízni. És ez mennyi ideig tartana? Húszezer évig, válaszolta. A legnagyobb baj persze a víz, a föld és a levegő bemocskolja és az időjárás tönkretétele, ami idén nyáron nálunk is észrevehető: szabálytalan meleg és hideg áramlatok kiszámíthatatlan váltakozása a termés, a gyümölcsök és a szőlő ijesztő kárára. Hosszú életemen át ezt magam is láttam. A második világháború előtt, ha nyáron nyitva hagytam az ablakot, éjjel mindig berepült egy-két éjjeli lepke. Ma ilyen nincs. A Garay téren rákot árultak, ezeket a Dunántúl patakjaiban fogták. Ma már nincs ilyen. A múltban minden alföldi kéményen gólya állt, minden lakás bejárata felett fecske fészkelt. Fecskét a környéken - a pesti Duna-parton lakom - még nem láttam. Gólya még maradt egypár. Amikor hét évvel ezelőtt lakásomba költöztem, az előtte álló, talán húszéves fa lombján nyáron nem tudtam átlátni. Ma a fa lombja lyukas: látom rajta keresztül a budai hegyeket. Van egy amerikai barátom, Phoenixben, Arizonában. Lucien Spellmannak hívják és a NASA-nak dolgozik különböző terveken, hogyan lehetne a Mars bolygót lakhatóvá tenni. Egy alkalommal nyáron, törökországi utazásunkkor megkérdeztem: miután tönkretettük a földet, miért akar a Marson helyet csinálni számunkra, miután ott nincs se levegő, se víz, se vetőmag? A világ - felelte - amúgy is tönkremegy, úgyhogy addig játszani kell. Mióta tudod, hogy tönkremegy? Vagy harminc éve - mondta de nem beszélek róla, mert nem lehet rajta segíteni. Mintegy ötven esztendővel ezelőtt, a meg nem lévő erők összességével még lehetett volna a víz, a levegő és a föld fokozatos pusztulásán segíteni, de akkor még senki, vagy nagyon kevesen tudtak róla. A huszadik század tanulsága, hogy Isten nem avatkozik a föld politikai problémáiba, mert különben, ha beavatkoznék, Sztálint, Hitlert vagy Mussolinit aligha tűrte volna el. Isten helyére a tudományos alapú technika lépett, mely mindenható, azaz nagy ajándékkal lep meg bennünket, miközben elpusztítja a földet. A zöldek munkája tiszteletreméltó; mint mondják, talán hat héttel kitolják az emberiség végleges elpusztulását. Mit tehetünk tehát? Semmit. Vegyük tudomásul, hogy minden változik, minden elpusztul, majd újjászületik, és néhány millió év múlva a teljesen elpusztított földből kidugja fejét az első gyom. Ezt tudjuk, vagy jobb, ha nem tudjuk. A fő, hogy igyekezzünk jól, barátságosan, könnyedén és vidáman élni. Hadd tegyem hozzá, hogy kilencven éve majdnem mindig boldog voltam, főleg azért, mert boldog akartam lenni. Elhangzott A múzsák éjszakája rendezvényen, 2001 júniusában, a Szent Anna-tónál támadt vihar következtében Sepsiszentgyörgyön. Az Irodalmi Jelen 2005. szeptemberi számában jelent meg először nyomtatásban.
