Irodalmi Szemle, 2005

2005/10 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században - Ady Endre (tanulmány)

Grendel Lajos

A MAGYARSÁGVERSEK KÖRE. Ady magyarságverseinek alapgondolatát Az Illés szekerén kötetben olvasható Nekünk Mohács kell c. vers harmadik, utolsó strófájából ismerhetjük meg.

Ha van Isten, földtől a fényes égig Rángasson minket végig.

Ne legyen egy félpercnyi békességünk Mert akkor végünk, végünk.

Magyarságverseinek keményen kritikus, önostorozó hangvétele miatt a konzervatív tábor hazafiatlansággal vádolta Adyt. Holott ez a kemény hang nemzetféltésből fakadt. Miközben a millenniumi Magyarország konzervatív körei a harmincmilliós magyar nemzet illúziójába ringatják magukat, Ady az, aki nemcsak látja, hanem ki is meri mondani a nemzet romlását. Magyarságversei a katasztrófa elő- érzetének jegyében fogantak. A majdani összeomlásért a nemzetet és annak vezetőit tartja felelősnek, s mond rájuk bibliai átkot A Hóseás átkai c. versében. Magyarságverseit egyre inkább az elkerülhetetlen pusztulás érzése hatja át, s komor próféciákat mond a nemzet jövőjéről már a világháború kitörése előtt, a legkomo- rabbat Az Idő rostájában, azonosulva nemzetének beteljesedő végzetével:

Oh, aszottak és be nem teltek S óh, magam is faj-sorsom osztván Be igazság szerint hullunk ki A kegyetlen óriás rostán,

Kedvét nem töltvén az Időnek.

S egy másik prófétikus versét, A szétszóródás előttet ezzel a két sorral zárja: „S fölolvaszt a világ kohója/S elvesztünk, mert elvesztettük magunkat.” Ady e- lőtt talán csak Széchenyi látta olyan illúziótlan pesszimizmussal nemzete és a Kelet és Nyugat között hánykolódó „komp-ország” jövőjét, mint ő.

A Duna-táj bús villámhárító.

Fél-emberek, fél-nemzetecskék Számára készült szégyen-kaloda.

Ahol a szárnyakat lenyesték S ahol halottasak az esték.- írja A Duna vallomásában. Amit pedig a felemelkedéshez a Magyar jakobinus dalában javallott: a dunai népek összefogását, jámbor óhaj maradt mind a mai napig.

A világháborús események fokozzák pesszimizmusát és a nemzethalál vízióját idézik föl benne. A Halottak élén és az Utolsó hajók sok-sok verséből árad a nemzetféltés és a reményvesztés pátosza. Ady ezekben a versekben fényévekre távolodott hajdani individualizmusától. Szerb Antal úgy látja, „A Halottak élén-ben »Az eltévedt lovas« ciklusa jelenti a legmagasabb pontot, ahová Ady mint a magyarság választott költője felívelt. Az egész magyar sors minden kísértetiessége, múlt bukása és jövendő veszedelme képpé és formává lesz itt, Ady leghatalmasabb