Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - FÓRUM - Janek István: Cseh-szlovák-magyar diplomáciai kapcsolatok és tárgyalások 1938-1939-ben (előadás)
FÓRUM ni, csak fejet hajtani és dolgozni. De senki sem akadályozhatja meg nekünk, hogy az egész világ előtt kijelentsük, a szlovák nemzet tragikus sérelmet szenvedett el” és erősen fontolgatta lemondását is. A magyar delegáció 1938. november 2-án különvonat- tal indult vissza Budapestre. Hegyeshalomtól kezdve minden állomáson ujjongó tömeg üdvözölte őket. A komáromi pályaudvaron volt az egyik legnagyobb tömeg, ahol ezt skandálták: „Kánya bácsi, köszönjük a Felvidéket.” Kánya korábbi Hitlerrel szemben tanúsított magatartása miatt kegyvesztetté vált, amit a bécsi döntés eredményei sem tudtak megakadályozni, mégpedig elmozdítását a külügyminiszteri posztról. Utódja Csáky István lett. 1938. november 4—11 -e között a magyar honvédség több szakaszban birtokba vette a visszakapott területeket. Magyarországon eufórikus állapot uralkodott. A magyar diplomácia duplán ünnepelt, mivel három hónap helyett öt hét alatt elérték a területek visszaadását. Budapest lakossága az utcára özönlött. Örömtüntetéseket rendeztek a német, lengyel és olasz követségek előtt. Horthy fehér lovon vonult be november 6-án Komáromba, majd november 11-én Kassára is. Az egész ország területén félórás harangzúgással, míg Budapesten ráadásképpen kétperces csönddel is ünnepeltek. Horthy így emlékezett később ezen eseményekre: „Aki úgy, mint én, látta, mindkét városban az öröm megható és keresetlen kitöréseit, aki látta, mint borultak az emberek egymás karjába vagy hullottak térdre az út mellett és hogyan sírtak örömükben, az megértette, hogy valódi felszabadulás ment végbe - mégpedig háború és minden vérontás nélkül”. Magyarország a bécsi döntés értelmében 11 830 négyzetkilométernyi területsávot kapott vissza valamivel több mint egymillió lakossal. Pozsony és Nyitra Csehszlovákiánál maradt, míg Kassa, Ungvár és Munkács Magyarországhoz került. A döntés kétségtelenül a nemzetiségi elvet vette figyelembe a több száz kilométer hosszú határszakaszon. Esterházy a bécsi döntés után szózatban fordult a cseh-szlovák államkeretben maradt magyarokhoz: „Kis sereg, de megpróbáltatásokon megedzett, küzdelmekben kipróbált sereg ez, mely most felsorakozik a nemzeti munkára... Büszkén állok annak élére, mint ahogy eddig a milliós sereg élén állottam, büszkén és telve bízó hittel, mert tudom, hogy a visszamaradt népcsoport, ha kevesebb tagból áll is, nem kisebb senkinél, és felfogja hivatásának teljes súlyát. Könnyű lett volna nekem, most kényelmesebb, kevésbé felelősségteljes és könnyebb hivatást és munkakört választanom. Egy pillanatig sem foglalkoztam ezzel a gondolattal, mert elválaszthatatlanul összenőttem ezzel a talajjal... Amit én cselekszem, ahogy én gondolkozom, azt várom velem együtt visszamaradt testvéreimtől. Maradjon mindenki ott, ahová a Sors állította, legyen éltető ereje annak a megkisebbedett, küzdő magyar családnak, amelyre most fokozottan fontos és nagy feladatok várnak...” Esterházy elégedetlen volt a komáromi és a bécsi döntéssel is. A komáromi tárgyalások kudarcát szerencsétlenségnek tartotta. A magyar kormány szemére vetette, hogy a szlovákokkal szemben Komáromban meglehetősen türelmetlen magatartást tanúsítottak, ami szerinte helytelen volt. A bécsi döntést el lehetett volna kerülni, ha kellő türelemmel és tapintattal közelítettek volna a kérdéshez. A magyar kormánynak azt javasolta, hogy önként mondjanak le mintegy 1000 négyzetkilométernyi területről,
