Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - Hudák Katalin versei (esőben rejtőző, korai sirató, helyettem, ...ma sem ehettek)
Hudák Katalin versei helyettem a vonatig a hajnal mord szele zavart, gyomrom összeszorult — féltem a háztömb falán lévő felirat nekem szólt, dalt és mosolyt csalt ki belőlem: „Jézus megőriz...” most a fekete tájat nézem, s az ablakból földagadt, fáradt arcom néz vissza rám túlnézek rajta és téged látlak, ahogy visszabújsz ágyadba (melegét ketten teremtettük), visszabújsz, s elalszol, miután kiengedtél. percekig nem is pislogok, úgy folyik a könnyem: ott lenne a helyem melletted! (s a te helyed itt, mellettem!) a sírástól továbbdagad csúnya arcom, szeretlek, öleld meg a paplanomat helyettem. ...ma sem ehettek torkomra visszacsúszik a keserűvé vált ebéd — nem volt kis falat -, jóllakott testemben a lelkem éhesen maradt. csípős nyálam keserűn nyelem immár sokadszor, a déli étek mostanra már rút köpet, kezemben megremeg az agyon lapozott József Attila-kötet.
