Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - Bokros Katalin: A biedermeier megnyilvánulásai az európai irodalmakban (tanulmány)
A biedermeier megnyilvánulásai az európai irodalmakban A biedermeier művészeti és irodalmi irányzat egyfajta átmenetet jelent a romantika és a realizmus között, kibontakozása az 1815 és 1848/50-es évek közötti időszakra tehető. A biedermeier fogalmát, amelyet a XX. század elején a művészettudomány elsősorban képzőművészeti és belsőépítészeti értelemben használt, először gúnynévként alkalmazták a kor hiányosságainak a jellemzésére. A fogalommal először Ludwig Eichrodt (1827-1892) verseiben találkozhatunk, amelyek Gedichte des schwäbischen Schullehrers Biedermeier und seines Freundes Horatius Treuherz címen 1854 és 1857 között a Fliegenden Blätter című folyóiratban, majd könyv alakban Biedermeiers Liederlust címen 1865-ben jelentek meg. A fogalom parodisztikus értelme fokozatosan elmaradt és a jámbor polgári kultúra kifejezőjévé vált. Kultúrtörténeti értelemben a biedermeier korszakával először Max von Boehn foglalkozott Biedermeier, Deutschland von 1815 bis 1847 (1911) című könyvében és Georg Hermann Das Biedermeier im Spiegel seiner Zeit (1913) című munkájában. A biedermeier korának embere kiábrándult a francia forradalom szabadságeszméiből, és a napóleoni háborúk szörnyű emlékei a romantikától való eltávolodást idézték elő benne. Ezt a korszakot a restauráció vagy a „vormärz” korának is nevezik. A központilag irányított és ellenőrzött politikai élet, a háborúkat követő általános gazdasági elszegényedés egzisztenciális pesszimizmust váltott ki a kor emberében. A kaotikus, értékét vesztett világban újra becsülni kezdték a józan gondolkodást és életszemléletet. A korra jellemző a kisszerüség, a családi fészek melegének hangsúlyozása, a közvetlen valódi dolgok iránti érdeklődés. A romantikus ideák azonban nem vesztek el teljesen, egyfajta reálidealizmus jött létre. Ugyanakkor a világfájdalom érzése is megmaradt, az írók túlérzékeny természetüknél fogva visszarettentek a valósággal való találkozástól, de egyben keresték is ezt a találkozást. A démoni viselkedést, a nagy szenvedélyekkel már nem találták szépnek és felemelő érzésnek, hanem inkább fájdalmasnak és pusztítónak. A biedermeier kor költője idegenkedett a titáni cselekedetektől vagy a romantikus iróniától. A XIX. század első felében a társadalmi élet nagy változásokon ment keresztül. A műszaki haladás következtében a világ bizonyos mértékben objektivizá- lódott, személytelenebbé vált. A társadalmi folyamatokra jellemző lett a polgária- sodás, a demokratizálódás, a fokozódó iparosodás. A kapitalista gazdálkodási Bokros Katalin
