Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - Zirig Árpád versei (idő hullámai..., Utam mentén..., A kések ide érnek, Megkésett vers, lejtőjén a völgynek...)
Zirig Árpád versei csomagolt híreivel a gyilkos éjszakának születnivágyó gyermekek anyákra várnak madaraimból kikoppan a pára nincs idejük leszállni az ősi diófára a csupasz ég alja reszket vérzik az emberek nem látják csak értetlenül nézik az anyák szíve is vérzik jön jön a tél iszonyú ez a tél a kések ide érnek vérző alkonyatban nefelejcsszememben vulkánkitörések Megkésett vers {Édesanyám születésnapjára) Tél börtönébe nyarat hozott. Ha szomjaztam, tenyerébe gyűjtött nekem friss harmatot. Esténként értem, kóborló fiáért, hogy hazataláljak imádkozott. Most túl van hetedhét határon, megpihen a csillagréten, behunyt szemmel ide látom. Markában ficánkol a napnak fénye, védőn betakar a szeme kékje, Hold-lángost süt
/
