Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - Fried István: Felső-Magyarország (Szlovákia) a március előtti periódus bécsi folyóirataiban (tanulmány)
Fried István Annyi bizonyos, hogy mind a Felső-Magyarország, mind a XIX. század első felére vonatkoztatva Szlovákia bizonytalan, nehezen körvonalazható terminusnak tűnik, így a közölt - egyébként rendkívül becses - anyag fontos feltárásnak minősül, ám a helytörténeti kutatásokban lényeges kiegészítésekre, pontosabbá tételre szorul. A Felső-Magyarországgal kapcsolatban volt, kapcsolatba került emberek művelődéstörténetének bécsi folyóiratbeli jelenléte azt látszik igazolni, hogy ez a terület számottevő szellemi potenciállal rendelkezett, a viszonylag sűrű iskolahálózat, a nyugat-európai (német, osztrák, olasz, kisebb mértékben svájci és németalföldi, illetőleg cseh- és morvaországbeli) kapcsolatok évszázadokon keresztül hatottak, és ez a kultúra minden területén érzékelhető volt. Érdemes felsorolni, melyek azok a területek, amelyekről szóló híradás, tudósítás, ismertetés alakította a bécsi folyóiratolvasók Felső-Magyarország-képét: a szépirodalmon belül említést érdemelnek az írókról, az almanachokról, az alkalmi iratokról, a népnek szóló írásokról, a fordításokról szóló ismertetések, valamint irodalomkritikai írások, ezen belül az irodalomtörténet, valamint az irodalmi irányok és tendenciák. Külön fejezet foglalkozik a terület újságaival, folyóirataival, a „lexikával”, a könyvterméssel és annak terjesztésével. A nyelvtudományon belül efféle tárgyjelöléssel találkozunk: bohemisztika, germanisztika, szlavisztika, szlovakisztika, hungarológia, ösz- szehasonlító nyelvtudomány. Ezt követi a fejezet, amely a bölcselet, az esztétika, a retorika címet viseli. A történelmen belül leljük a történetírást és az egyes problémákról írt műveket. Az oktatás intézményei fejezet igen bőséges anyagot kínál: az oktatásról általában, a neveléssel kapcsolatos írások, híradások az intézményekről, könyvtárak, múzeumok, gyűjtemények. Majd külön fejezetben olvashatunk a tudósokról, ezen a részen belül a tudósok és a közélet embereinek munkásságáról közölt híradások, kitüntetéseik, nekrológok, majd: tudós társaságok, a tudós társaságokba való beválasztások hírei. A művészet fejezet adja a képzőművészet, a zene és az „ábrázoló művészetek” anyagát. A vallás érthető okokból külön fejezetbe kerül: az egyházakhoz tartozás statisztikai adatai, a protestantizmus, ezen belül a vallási iratok, hírek a lelkészekről, katolicizmus: vallási iratok, a katolikus klérus. Jog: jogtudomány, törvénytárak, a rendekhez tartozás kérdései. Országismeret (ez már csak azért is fontos, mert ezen a területen jelentős oktatási-iskolai hagyománnyal rendelkezett, elég, ha Bél Mátyás idevonatkoztatható müveire és tevékenységére gondolunk): földrajz és statisztika, ezen belül Magyarország és Fel- ső-Magyarország általános és speciális földrajza és statisztikája, felső-magyarországi szerzők további országismereti művei és adalékai; a népesség statisztikája, természeti szépségek és természeti csodák, történeti látványosságok, Press- burg/Pozsony (Bratislava), fürdők, gyógyforrások, ezekután úti beszámolók, népisme (amely közvetlen előzménye az etnográfiának; külön megemlítendő B. P. Cervenák 1844-es Zrcadlo Slovenska-ja, valamint a többnyelvű, nevét különféle nyelvű írásaiban másképpen jegyző Johann von Csaplovics-Ján Čaplovič- Csaplovics János 1829-es, sokat ismertetett, még többet hivatkozott Gemelde von
