Irodalmi Szemle, 2005
2005/9 - Öllős Edit: Cserepek (naplójegyzet), Találka, Pofon, Együttélés (vers)
Olios Edit latt ez az agyonragozott vakáció. (Mostanság ki-be járkálnak, pancsikolnak egy sekély, némi filozófiapermettel sűrűsített patakban, s csak várnak...) Az elképzelések feltámadtak máglyahalálukból (nagyokat nevetnek egymás közt hosszabb-rövi- debb ideig tartó, sokszor megjátszott világvége-hangulataikon), sorban teszik félre a köveket útjukból, s most azon töprengenek, hogyan lépjenek együttműködésbe a gondolatokkal, azok józanabb, reálisabb és előrelátóbb fajtáival. Eljutottam odáig, hogy tudjam, türelem nélkül a gyötrelemé a főszerep, s azt már meguntam! A várakozás éltet a világgal szemben, miként Márai is megmondta. Várakozni aktívan is lehet, de persze türelem nélkül az sem megy.- Még mindig nem magázom magamat. Vagy ha azt tenném, az csak cinikus udvariaskodás lenne...? Feltűnőbbé tenné számomra a viszonyt magamhoz?- A leírt szó néha a szubkultúra része. De amikor sakktáblára kerül, az ellenérvek is szót kémek.- Függővé válni valakitől annyi, mint becsapni orrod előtt az ajtót.- Mikor nem is tudod, indulat fojtogat-e vagy szomorúság, tolladat mindenesetre könnycseppbe mártod, nem érdemes emlékek közt kutatni. A jelen zátonyát mozdítsd ki helyéről!- Az időben elkelhet minden hely, de a térben mindig akadnak üres percek.- Aminek nincs értelme, azt sűrítsd egy tőmondatba!- Túlfűszerezett lélekkel, kulacs nélkül, képtelenség verset írni. TALÁLKA akár lombhullató ősz is lehetne de csak/még mindig napsugár van meg bizsergés és didergés (lenne) ha nem feledne POFON a derült égből csapkod a villám szellő sem mozdul késem sincs üres a villám
