Irodalmi Szemle, 2005
2005/8 - SZÍNHÁZI ÉLET - Juhász Dósa János: Létkérdés: korszerűnek lenni! Színházi életünk gondjairól, évadzárás után
SZÍNHÁZI ÉLET Az évad Szomory Dezső II. József c. darabjával indul, amely akár lehetne aktuálpolitikai vallomás is. Egy nagy uralkodó tragédiája, aki évtizedeket vár arra, hogy megvalósíthassa álmait, s egy korszerűbb birodalmat üzemeltethessen. II. József a várakozás egyre fárasztóbb pillanataiban szinte minden realitásérzékét elveszíti, s a kopott, egyre mélyülő díszletfalak között teljesen elhagyatottnak, magányosnak érzi magát. Még azok sem értik meg, akikhez a legközelebb áll, mind az osztrákok, mind a magyarok megvetik, háborúi is mind kudarcot vallanak. Hiába a keménykalapos, autonóm egyéniség, a történelem könyörtelenül ledarálja. Verebes rendezése úgy aktualizál, hogy közben nem tesz semmit azért, hogy a történetet a korból kimozdítsa. Nem tesz mást, mint hús-vér embereket tesz színpadra, közülük is Mokos Attila teljesen rezignált császára mellett Tóth Tibor cinikus, a maga fel- sőbbségével tökéletesen tisztában lévő, s azt maximálisan kihasználó pápája is remek alakítások. Nem igazán lehet mit kezdeni Verebes másik komáromi rendezésével, bár itt a rendezést is illene idézőjelbe tenni. Eredetileg ugyanis Bodor Johanna rendezte volna a Három testőr c. klasszikust, de két héttel a bemutató előtt leállították. A dalokba ágyazott hapenning mindazonáltal jó szórakozást nyújt azoknak, akik nem a már unalomig ismert Dumas-mesét akarják ismételten végigélvezni. De ha már Bodor Johannánál tartunk, ő az egyik alkotója a Tiszti Pavilon udvarán bemutatott nyári játéknak, a Gazdag szegényeknek, amely Jókai Mór népszínművéből készült, Schlanger András, Várady Szabolcs és Darvas Ferenc átiratában. A legszegényebb külvárosi réteget bemutató darabban mindenki a szegényházba vágyik, hogy ott élje le maradék napjait, de közbeszól egy jól megtermett sonka. Az előadás egyik nagy erénye, hogy a remek életképek mellett számtalan figurát hoz a színpadra, amelyeket felerősít az a rengeteg sláger, amelyet a Várady-Darvas-páros elkövetett. Igazi színészi jutalomjáték ez az előadás a társulatnak, akik élnek is a lehetőséggel. A színház az előadás zenéjét hanghordozón is kiadta, s ahogy hallom, Kisvárdán is komoly sikert arattak vele. A II. József mellett Schiller klasszikusa, az Ármány és szerelem is színpadra került Görög László rendezésében. Görög egyértelműen közelebb hozza korban a drámát, valahol a fasiszta Németországban játszatja talpig szürkébe öltöztetve a szereplőit. Az előadás dramaturgiája is leegyszerűsödik, az eredeti kérdőjeleket, a darab többszólamúságát is leegyszerűsíti. Ez a megoldás van, ahol segít az elődáson, van, ahol kevésbé. Sajnos, a szereposztás sem szerencsés, ezért kiemelkedő alakítások mellett számos komoly melléfogást is láthatunk, amelyek kénytelen-kelletlen idézőjelbe teszik az előadást. Gondolok Tyukodi Szabolcs Ferdinándjára, aki még a homokosnak ábrázolt von Kalb (Olasz István) udvarmesternek sem lehet(ne) vetélytársa, s az igen hamis hangokkal operáló Németh Icára az Anya szerepében, aki miatt szinte veszélybe kerül az előadás. Velük szemben áll viszont Tóth Tibor Wurmja, aki foggal-körömmel küzd a jogaiért, Boráros Imre Hercege, akinél a fia is csak a hatalmi játék egyik eszköze, Holocsy Katalin szende, ámde igen öntudatos Lujzája és az egész évben kirobba
