Irodalmi Szemle, 2005

2005/8 - SZEBERÉNYI ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE 75. SZÜLETÉSNAPJÁN - Július Balco: A szivárvány gyermekei (Öllős Edit fordítása) (novella)

Július Balco

Minden rossz benned... Először elszöktél, aztán elloptad a halat. És mert elloptad a halat, melyet felfaltál, megrágtad a macskát, pedig csak a csontját ette meg. így!

Bár a fiúcska nem igyekezett odafigyelni rá, felfogott mindent, amit mondott, de mindent másképp látott, így minden összezavarodott benne. Megpróbálta tisztázni a helyzetet.- Mit tudsz te a szivárványhalacskáról? - szólt. - No, mit tudsz róla? Semmit sem tudsz!

Az öregasszony megölelte őt, kezét a homlokára tette.-Nincs lázad? - kérdezte, és lehúzta róla a trikóját. - Meg kell néznem... nem vagy-e tele kullanccsal... hiszen lázas vagy!

A fiúcska kitépte magát a keze közül, a sarokba futott. És elsírta magát.- Ez átmegy rajtad - vélekedett az öregasszony. - Sokáig voltál a napon, és az veszélyes. Biztos átmegy rajtad, mindjárt főzök neked gyógyteát! - A kemencéhez lépett, megtöltötte a vízforralót.

A szobában világos lett, az előbbi eső csak futó nyári zápor volt.

Kimentek a ház elé.- Hirtelen ennyi eső... - csóválta fejét az öregasszony. - A városban biztosan mindenki megázott. Milyen jó, hogy nem mentünk velük! És nem ettek ott friss halat sem! Már csak a távolban dörgött az ég, felettük szivárvány mutatkozott.- Nézd, milyen csodálatos szivárvány! - mutatta az öregasszony. - Látod? Szivárvány!

A fiúcska a könnyein keresztül ránevetett. — Új halak születnek. A patak tele lesz halakkal!

Öli ős Edit fordítása Slovenské pohlady 2004/10