Irodalmi Szemle, 2005

2005/8 - SZEBERÉNYI ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE 75. SZÜLETÉSNAPJÁN - Anita Huťková: „Mi” és „ők” a szövegben, avagy visszatérés az időbeli és térbeli tényekhez/ tényezőkhöz a fordításban

Anita Huťková

zös aktivitásra készülnek. A térbeli tengelyen a fordító naturalizált, időbeli szempontból historizált.- somfabot (2, 32. o.) - drieňová bakuľa (2.1, 36. o.)

Az ekvivalens a fordításban leíró formában jelenik meg expresszívebben, mivel a bot neutrál, neutrális párja a „palica”. „Bakuľa” kifejezést historizációnak értékelem, de ennek ellenére nem zavarja az olvasás folyamatosságát.- marhatokány (3, 95. o.) - hovädzie mäso na spôsob tokáňa (3.1, 80. o.)- ezüstcsajka (3, 166. o.) - strieborná miska (3.1, 142. o.)

Az első étel, a második edény. A fordító mindkét esetben a térbeli tengelyen működő naturalizációt részesítette előnyben. Az első fordítás leíró, magyarázó eljárási móddal létesült, a másodikban az általános, neutrális „miska”, azaz tál, szub- sztituálta a „csajkát”. Az első esetben az intratextuális explikációt használta ki a fordító, másodikban „elveszett” a tál alakja, mivel a „csajka” itt egy török, ill. kozák hajó formájára utal. Ebben az esetben a naturalizáció a lexikális generalizálással kapcsolódik.

György, kedvesem, nincs a tarisznyádba egy kis kenyér? (2, 99. o.)

Počuj, György, braček milý, nemáš v tarisni kúsok chleba? (2.1, 100. o.)

„Tarisňa”-t mint az öltözet kiegészítőjét, táskát, amelyet a vállon átdobva hordtak; tér- és időbeli szinten is idegennek értékelem. A múltban azonban valószínűleg működött a köznyelvben, mert a fordító meghagyta. Ennek ellenére, a szótárak csak szinonim kifejezésekkel bírnak, pl. „tanistra, kapsa, torba, taršuľa és tor- šoľa”. Ma e jelenséget térbeli szempontból egzotizációnak nevezem, időbeli szinten pedig historizációnak.

Hej, nagyjóisten, mondom, tizenhat forint tizennyolc krajcár. (2, 231. o.)

Ach, bože dobrotivý, šestnásť forintov osemnásť grajciarov. (2.1, 226. o.)

Krajcár a szlovák népmeséknek is természetes eleme, ezért az olvasó nem érzi idegennek. Egyfajta időbeli távolságot azonban mindenki érzékel. Lexikális szempontból a „grajciar” historizmus, tehát manapság már nem létező jelenség. Fordításban így elsődlegesen historizációról van szó.

Fűtve-dúlva az izgalomtól a szememre álom még szállani nem akar, előhúzom azért máris jegyzetkönyvemet, mit Bindernél vettem korona negyvenért (a- mint megláttam, rögtön megtetszettek a haloványlila vonalazású lapjai és az indigószín vászonkötés, el is határoztam magam, hogy Napló jegyzeteket fogok belevezetni mostantól, ahogy házas ember leszek). (5, 5. o.)

Srším - horím od samého vzrušenia. Sen mi na viečka sadnúť nechce, a preto si razom vezmem do rúk svoju poznámkovú knižočku, ktorú som kúpil u Bindera za korunu štyridsať (len čo som ju zazrel, hneď sa mi zapáčili jej listy so svetlofialový- mi linajkami a indigovomodrá plátená väzba, zaumienil som si, že od chvíle, keď sa stanem ženatým človekom, si budem do nej značiť Denník). (5.1, 7. o.)

Binder, vagy Baťa, a befogadó könnyen megérti, hogy egy boltról van szó. Nem szükséges sem intratextuális, sem extratextuális explikáció. Ez esetben nem