Irodalmi Szemle, 2005

2005/8 - SZEBERÉNYI ZOLTÁN KÖSZÖNTÉSE 75. SZÜLETÉSNAPJÁN - Anita Huťková: „Mi” és „ők” a szövegben, avagy visszatérés az időbeli és térbeli tényekhez/ tényezőkhöz a fordításban

„Mi” és „ők” a szövegben, avagy.

a két erő pihenés nélkül, együttesen harcol egymás ellen és versenyez a közönség jóindulatáért. Ám annak ellenére, hogy az idegenségnek különböző fokai lehetnek- például a japán irodalom idegenebb számunkra mint az orosz —, ezek az erők minden kultúrában viszonylag kiegyensúlyozottak. A feszültség, amelyet okoznak, segít az énünk felismerésében, a pontosabb elkülönülésében, de egyidejűleg vesz részt a dinamizáció belső, tetterős átalakító folyamatában és a folytonos előrehaladásban, mely a fejlődés felé vezet. „Az idegenség tulajdonságai abban eltérőek, hogy függnek az időtől, a kulturális időszaktól és annak modelljétől, az olvasótól és az olvasmány típusától és még sok egyéb tényezőtől. Az idegenség tulajdonsága és foka nemcsak a fordítási stratégiának, recepciónak és a fordítási kultúrpragmatiká- jának a faktora, hanem a múltbeli mértéküknek is, tehát a recepciós hagyománynak” (Vajdová, 1995, 33. o.). „A recepciós hagyomány része a befogadó kontextusnak,” amellyel egy egészet alkot. Ezáltal minden fordításhoz, az interpretáció e- gyéb formáihoz, vagy minden olyan kísérlethez kötődik, amely a mi kultúrterüle- tünkön felbukkant és amely - lehet, hogy csak elméleti szinten is - befolyásolhatta. „A recepciós hagyománynak hierarchikus felépítése van, ami folyton változik, függve az egyes részek aktualitásától és a szubjektumtól, amely a képet alakítja” (Vajdová, 1995, 39. o.). Ezért megtörténhet, hogy a befogadó rendszerbe belépő új elemek megváltoztatják az egyes részek távolságát és az egymás közötti viszonyát, átértékelik a helyzetet és új elrendezést képeznek, az „idegen” és a „saját” felfogásának eltérő fokozatával.

Hasonlóan, a rendszerben levő bináris ellentétek és viszonyok kutatásával foglalkozott G. Toury is, aki a célkultúra döntő helyzetének feltételezéséből és több tényező együttes működéséből - kulturális, politikai, gazdasági és filozófiai - indult ki. Ez megerősíti az én elméletemet is a recepciós hagyományról, amit nem lehet csak a csupasz szövegek alapján meghatározni, hanem a szélesebb gazdasági, politikai, kulturális, időbeli és térbeli kapcsolatok kötelékében. Pillanatnyilag nem valósulhatnak meg a reményeim, szakemberekre van szükség a nagy tervet illetően, és talán erős pénzügyi hátteret is igényel. A következő hátránya az ilyen többréteges, diffúz jelenségek alapos vizsgálatának az a valóság - amellyel kapcsolatban még Toury terve is meghiúsult -, hogy a rendszer sohasem áll meg, folytonos mozgásban és átalakulásban van. Ezért is vélem úgy, hogy ezeknek a rendszereknek a modelljei csak a múltra való tekintettel vizsgálhatók bizonyos időszerű horizonton, amelyet mesterségesen állítanánk meg és írnánk körül. Természetesen az ilyen munka varázsa hasonló a szövegek interpretációjához, soha nem kapjuk meg a recepciós hagyomány befejezett, tökéletes, százszázalékos modelljét.

Az „idegen” és a „saját” viszony megfigyelése érdekes az aktuális „nem szépirodalmi” szövegek szempontjából is, mindenekelőtt a jogi, gazdaságpolitikai és hasonló írásbeli munkák esetében. Velük kapcsolatban, tekintettel a globalizáci- ós és multikulturális keveredésre, körmönfontan járják körül a különbözőség problémáját. Ezekben a szövegekben a különbözőség nem kívánatos. Előhívja az elkii-