Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - SZALATNAI REZSŐ 100. SZÜLETÉSNAPJÁRA - Bárczi Zsófia: Szalatnai Rezső szerepe Mécs László újrafelfedezésében (tanulmány)
Szalatnai Rezső 100. születésnapjára zalmatlanságra, arra a legjobb példa a Szalatnai-féle válogatás sorsa. Szalatnai Rezső 1967 februárjában adta át a kiválogatott kéziratot a Magvető Kiadó akkori igazgatójának, Kardos Györgynek. Azt az ígéretet kapta, hogy március közepéig értesítik, kiadják-e a kötetet vagy sem.“ Egy március közepén írott szűkszavú levélben Szalatnai még arról tudósít, hogy a kiadás meg fog valósulni, s a Magvető a folyóirata számára is kér majd verseket tőle12, júniusban viszont már a teljes kudarcról - nemcsak a Magvető Kiadó, hanem a pozsonyi Szépirodalmi Kiadó (Szalatnai nevezi így, B. Zs.) is visszautasítja - számol be. Szalatnait nem elégítette ki a két igazgató Méccsel kapcsolatos esztétikai fenntartásokra hivatkozó magyarázata, a kétszeres elutasítás mögött politikai okokat sejtett. Utolsó lehetőségként ekkor merül fel a Szent István Társulat kiadója. Egyik levelében Szalatnai szóvá teszi Mécs félelmeit az Egyházügyi Hivatal vele kapcsolatos megítélését illetően, és figyelmezteti, hogy ezt a nehézséget a költőnek kell legyőznie.13 A Szent István Társulat is elutasító választ ad. Közben azonban a Madách Kiadóban mégiscsak történik némi előremozdulás Mécs megjelentetésének ügyében. Dobos László 1968-ban személyesen is meglátogatja a költőt, s ígéretet tesz neki versei kiadására - a Szalatnai-válogatásról van szó. Az esemény hátterét Szalatnai azzal magyarázza, hogy Turczel Lajos időközben Hagyomány és fejlődés című tanulmányában a szlovákiai magyar könyvkiadás feladataként jelölte meg a Mécs-versek megjelentetését. Hozzáfűzi, hogy már vele is tárgyaltak a kötet kapcsán, s a megjelenés 1970-ben lenne esedékes.14 Ez a terv sem valósul meg. A megjelentetésről való végleges lemondás előtti utolsó lépést Mécs László tette. Titkárnőjével, Brudi Zsuzsával beadattatta a kötetet a Szerzői Jogvédő Hivatalhoz az amerikai kiadás engedélyeztetése végett. Itt sem jártak sikerrel. A következő évben Szalatnai megint a Magvetőnél kopogtat, most azonban Mécs néhány újabb versének a Szép versek 1970 című antológiába való beváloga- tása érdekében. Szalatnai tíz verset adott át a gyűjtemény szerkesztőjének, Mátyás Ferencnek, aki négyet ki is választott. Ugyanebben a levélben számol be arról is, hogy a Kortárs szerkesztője, Simon István is kért tőle egy Mécs-versválogatást a lap számára. Szalatnait - bármily szkeptikus maradt is Mécs - ez a gesztus meggyőzte arról, hogy a költő visszatérése elől az irodalmi életbe végképp elhárultak az akadályok.15 Nem is tévedett. 1971-ben, hosszú huzavona után végül is napvilágot lát az Aranygyapjú. A kötet az Ecclesia Kiadónál jelenik meg, szerkesztője Rónay György. Mécs László szerette volna, ha a bevezető tanulmányt Szalatnai írja - akivel 1969-ben megjelent Arcképek, háttérben hegyekkel c. tanulmánygyűjteményéből még kihagyatták a Mécsről írott részt - a kiadó azonban Rónay Györgyöt bízta meg. Az utolsó (általam utolsóként ismert) Szalatnai-levél erre reflektál. Mécs Rónay válogatási szempontjai felől érdeklődött, Szalatnai azonban nem tudott neki felvilágosítást adni. Mécs László még sokáig fájlalta, hogy a kötethez nem ő írta a bevezetést, az Ecclésiával kötött egyik szerződésváltozatba a
