Irodalmi Szemle, 2005

2005/8 - Török Elemér versei (Nyárvégi alkonyat, Hulló csillagok villogtak felettem..., Elvettek már tőlem..., Szívemet nyugtatva, Az éj fekete szárnya, Talán lehet...)

Török Elemér versei

Míg álltam a hűvös, alkonyos ég alatt: ily lombtalan fának éreztem magamat...

Szívemet nyugtatva, keresztet vetettem... Kár: károgta búsan a varjú felettem.

Az éj fekete szárnya

Nem fúj fuvallatnyi szél se, Most is egyedül vagyok,

Sárgarigó füttykoncertje búcsúztatja a napot... Zöldje-vesztett jegenye zizegő lombja felett

Már a csillagok pettyezik fényükkel az eget...

A sötétség is egyre csak árad, csend hull a tájra,

Lassan engem is beterít az éj fekete szárnya...