Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - EMLÉKEZÉSEK - Jakab István: Falusi házacskákba szorult nagypolitika, avagy: a magyar-szlovák történelem egy szelete
Jakab István se után - vált világossá számomra, hogy valójában a magyar-szlovák történelemnek egy kis szelete volt ez az egyszerű élménynek látszó esemény. S mint ilyen, tagadhatatlanul beleillett elsősorban Hitler világuralmi terveibe, az ő „oszd meg és uralkodj!” elvet szívesen alkalmazó politikájába; másodsorban Horthy igazságosnak hitt és hirdetett, a régi történelemre és a „Mindent vissza!” elvére épülő politikai terveinek megvalósításába; s köze volt Tiso tapasztalatlan szlovák miniszterelnöknek a csehek és a magyarok elleni védekezésül a Führer karjaiba meneküléséhez, hűbéresi megalázkodásához. Persze ez volt az ára annak, hogy Tiso és társai már a látogatás másnapján, 1939. március 14-én kikiálthatták a független Szlovákiát. Csehország meg ugyanakkor Németország protektorátusává vált Cseh-Morva Protektorátus néven. E tények ismeretében azonban elgondolkodhatunk azon az állításon, amelyet oly sokszor hallottunk a múltban szlovák politikusoktól: a németek és a magyarok bomlasztották fel az első Csehszlovák Köztársaságot. A tények makacs dolgok. Ideig-óráig figyelmen kívül lehet őket hagyni. Sőt lehet tagadni is őket. De aztán ismertté válnak és hatnak. Úgy tűnik - sőt a tények ismerői előtt addig is világos volt -, hogy a szlovákok sem a Csehszlovák Köztársaság védelmében jeleskedtek az 1938-39-es években. Sőt 1989 után sem, hiszen Szlovákia és Csehország szétválása is ezt bizonyítja. Janek István szerint a magyar történelemkönyvek is „csak megemlítik” a „kis háború” elnevezést. Mi még annak idején történelem szakos egyetemi hallgatóként sem hallottunk e névről, sem az általa megnevezett eseményről. Persze mi, idősebbek még gyerekként hallomásból tudomást szerezhettünk Szlovákia Magyar- országhoz csatolásának tervéről, sőt azokról a valóságos harci cselekményekről is, amelyek Magyarország és Szlovákia között 1939 márciusában lezajlottak Ungvár, Szobránc, Nagyberezna környékén azért a kb. 60 km hosszú és csaknem 20 km széles területért, amellyel Magyarország a már birtokában lévő Kárpátalja területét kiegészítette. Ezeknek a harcoknak mindkét oldalon halottjai és sebesültjei voltak, a hadifoglyokról és anyagi veszteségekről nem is szólva. Vagyis Hitler közbeavatkozása ellenére is kirobbantak a harcok, csak éppen Szlovákiának egy kisebb (a keleti) részére korlátozódtak. A mai fiatalabb nemzedék valóban alig tud valamit ezekről a dolgokról. De hát mikor és kitől hallott volna róluk? A háború utáni években még nem éltek, így (magyarként) a nemzetiségi megtorlásoktól sem kellett szenvedniük. A kommunista diktatúra éveiben meg a proletár internacionalizmusra nevelés volt a fő cél, s nagy ideológiai vétség lett volna a terhes múlt eseményeinek taglalása az iskolákban - ez a burzsoá nacionalizmus parazsát szította volna fel újra. Nem az volt tehát a cél, hogy feltárjuk és megismerjük múltunk hibáit, hanem az: minél alaposabban tisztára mossuk a múltat, hogy alkalmas alap legyen a jövő számára. Mintha Hlinka- gárda nem is létezett volna, a szlovákiai hegyek a háború alatt csak a partizánok énekétől lettek volna hangosak. Mintha a szovjetek elleni harcban nem is vett volna részt szlovák katona, azok csak azért mentek volna Oroszországba, hogy az ott
