Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - BÚCSÚ ZS. NAGY LAJOSTÓL - Tudósítás Zs. Nagy Lajos temetéséről (N. N.)
Búcsú Zs. Nagy Lajostól teli borpincéd előtt üldögélve figyeled a mindenséget, és keringsz egy csillag körül, s már tudod, hogy van Isten, mert a kedvedért még azt is megtette, hogy újjáteremtette - csak neked - önmagát, és színről színre láthatod. Mosolyog is rád, mert sokat szenvedtél, míg szenvedhettél, de - hogy most felekezeted nyelvén szóljak - verseidben folyamatos életgyónást gyakoroltál, s verseid az önismeret és mély bűnbánat örök, olvasható dokumentumai maradnak. Kedves Lajos, hadd búcsúzzam tőled az általad is szeretett, groteszkjeid egyikében Weöres Sanyi bácsinak aposztrofált költő Bolerójával. „Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk / a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át / a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk, / olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomukba lép, / végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad / és lépdelünk a csillagok között a menny abroncsain, / tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy, / hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán / ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk, / ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk / mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán, / ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.” Isten veled, Lajos - és várj majd bennünket zsénagyosan szélesre tárt karral, mosolyogva, hogy mi is örvendjünk az érett, learatott és begyűjtött kalászok nagy, mennyei találkozójának. Nyugodj békében, Isten veled! Koncsol László Tudósítás Zs. Nagy Lajos temetéséről A szlovákiai magyar irodalom és Zsély község eltemette nagy költőjét, Zs. Nagy Lajost. A temetés szinte túl jól, túl tekintélyesre, túl polgárira sikerült. Jelen volt a felvidéki magyar irodalom és szellemi élet szinte minden iskolája: „Zsé” a halálával egymás mellé állított népi, avantgárd és posztmodem írókat, református püspököt (Erdélyi Géza, az egykori osztálytárs temette a költőt) és katolikus hívőket (a költő faluja katolikus), posztkommunista, liberális és „csemadokos” politikusokat, gyönyörű mai fiatal lányokat és egykori fogatlan kegyeseket. Zsélyi Nagy Lajost Zsély temette el, de maga a költő, míg élt, azt állította, hogy ő tulajdonképpen szklabonyai, hisz ott született. S ha sajátos humorára, iróniájára, mesélő kedvére gondolunk, akkor lehetett is abban valami, hogy Mikszáth Kálmán szülőfaluja, iskolája indította az irodalomba, de a valóság, ahogy a költőt búcsúztató zsélyi polgármestertől a friss sírnál megtudtam, kicsit azért más volt: Nagy Lajos kis híján 70 évvel ezelőtt (1935. szeptember 28-án) a Zsély és Szklabonya között fekvő Karikás pusztán született. Megérjük-e vajon, hogy egykor három helység (Zsély, Karikás puszta és Szklabonya-Mikszáthfalva) fog versengeni a költő szülőhelyének megtisztelő címéért?
