Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - Szalay Zoltán: Raszkolnyikovok (novella)
Szalay Zoltán óvónő megkívánta az edzőt, és elhatározta, hogy megpróbál közeledni hozzá, ha esetleg újra találkoznának. Valami oknál fogva úgy érezte, másnap megint ott lesz. Ott kell lennie. Reggel köd szállt a környékre. Először azon az őszön. Rendkívül lehűlt a levegő, a gyerekek dideregtek iskolába menet, a felnőttek szintúgy majd megfagytak, munkába igyekezvén. Nem terjengtek szagok a levegőben, a hideg mintegy elszívott mindent. Nem lehetett messzire látni. A rádióban egy csomó közlekedési balesetről adtak hírt. A buszok késtek. Az emberek morcosak voltak, lehűtötte ő- ket az időjárás. Lassabban működtek az agyak. Mindenki ásítozott. Ott is varjak ri- koltozása hallatszott, ahol meg sem jelentek ezek a rút madarak. A nap fehér csillogását alig lehetett kivenni a ködfelhő túloldaláról. Az óvónő elaludt. Vagy háromnegyed órás késéssel ért be az óvodába. Kolléganői felháborodottan kérdezték, hol volt. Ő nem méltatta őket válaszra. Némi időre volt szüksége, míg összeszedi gondolatait. A gyerekek közül többnek a szüleijelentették, hogy nem hozzák be őket az óvodába. Ennek örült. Nem volt túl sok kedve ezen a borongós napon a kicsikkel foglalkozni. Leült egy kávéra az egyik kolléganőjével, aki arról faggatta, miért késett, mit művelt előző este. O pár pillanatig gondolkozott, majd titokzatosan körülnézett, és odahajolt a nőhöz. Megsúgta neki, hogy az edzővel volt, egész éjjel, a férfi elvitte őt egy kis hotelba a városba, csak most reggel dobta ki, azért késett el. Kolléganője elámult. Nyilvánvaló volt, hogy továbbadja a dolgot. Ő ezt nem bánta. Úgy érezte, mintha ezáltal már valamilyen módon megszerezte volna az edzőt. Elégedett volt hazugságával, fel is vidult egy csöppet. Az edző reggel munkába menet összekoccant egy kocsival. A kocsi sofőrje részeg volt. Mindketten kiszálltak, az edző komor volt és szigorú tekintetű, a másik, aki hirtelen fékezett egy letérőnél, vihogva káromkodott, amint megközelítette a nagydarab embert. Alacsony termetű, kopaszos fickó volt, messziről bűzlött a pálinkától, járásában is előfordultak kétes elemek, majdnem rálépett saját lábára, s ő volt talán az egyetlen ember ebben az időben ezen a környéken, aki ilyen felhőtlen jókedvvel viselte a bágyadt időjárás szomorú hatását.- Bocs, bocs, a francba, tudom, barom vagyok, ez van, francba, megoldjuk, rendben? - fordult kedélyes bünbánással az edzőhöz.- Maga nemcsak barom, de részeg is, amint látom - morgott az edző. Tulajdonképpen megijedt. A kis idióta egész lénye nagyon provokálólag hatott rá. A köd, a hideg, ez a dühítően gyűlöletes reggel csak fokozták belső feszültségét. Az indulatok megint felpezsdítették a vérét, a düh szétáramlott testében, és komolyan megrémült, hogy nem fog tudni parancsolni magának. Itt állt előtte ez a szerencsétlen kis piás, aki majdnem széttörte a kocsiját, és itt volt a lehetőség, hogy szétzúzza a fejét.- Nyugodjon meg, kérem - tért át biztonságosabb távolságtartásra az alacsony, észlelve, hogy ezzel az alakkal nem nagyon lehet jópofáskodni. - Én igazán
