Irodalmi Szemle, 2005

2005/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2005 - Szarka László: „Sokfélék vagyunk, mi kutatók” - Gyurgyík László legújabb kötetéről

Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2005

hogy mit jelent a munkássága a magyar irodalom egyetemében. Továbbá ajánlom szíves figyelmükbe Németh Zoltán legújabb, csak néhány hete megjelent, A bevé- gezhetetlen feladat c. tanulmánykötetét, amelyet a szerző szinte teljes egészében a „szlovákiai magyar irodalomnak”, azaz a felvidéki illetőségű íróinknak szentel. S végül, de nem utolsósorban: ne feledjék el a kritikust kritizálok, hogy az ő műveik kánonja is - ahogy Németh Zoltán mondja - a „majdan bekövetkező jövőben nyeri el pozícióját - s ezt... talán legfőképpen a fiatal irodalom biztosítja ” számukra. De ezt a „biztosítást” a „fiatal irodalom” egésze végzi, s nem egyetlen kritikus. Az egyetlen kritikus bizonyos értelemben csak regisztrálhatja az irodalom történéseit.

Persze, a mai eseményt, azt, hogy a „Posonium” egyik különdíját éppen Németh Zoltán A széttartás alakzatai c. müve kapja, fel lehet fogni úgy is, mint a máris megtett első lépést e felé a komplexebb szemlélet felé.

Én mindenesetre tiszta szívvel és örömmel gratulálok Németh Zoltánnak a

díjához.

Tőzsér Árpád

„Sokfélék vagyunk, mi kutatók”

Gyurgyík László „Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság

körében ” című könyvéről

Sokfélék vagyunk, mi kutatók. Vannak, akik egy életen keresztül egy-ügyűek maradnak, szívós munkával egyetlen témát boncolgatnak, mélyítve tudásukat módszertanban, ismeretekben, egymás után megjelenő tanulmányokban. Mások évente témát, módszert, kutatási terepet váltanak, sok nyelven publikálnak, nyughatatlan lelkűkkel új és új vizsgálatokba fognak. A Posonium Díj 2005. évi egyik kitüntetettje, Gyurgyík László azon szerencsés alkatú társadalomtudósok közé tartozik, aki úgy tud hűséges maradni élete nagy témájához, a kisebbségi magyar közösség szerkezeti sajátosságainak vizsgálatához, hogy közben folyamatosan megújul, módszerek, hipotézisek sorát próbálja ki.

Szemléletében, megközelítéseiben mindig megújulva, elmélyülve vizsgálja a közösség etnikai, felekezeti, nyelvi, családszerkezeti jellemzőit, s teszi ismételten mérlegre a népszámlálások eredményeit. „Magyar mérlege” nem attól magyar, mintha pozsonyi mérővel mérne, hanem mert bennünket - változó világgal változó magyarokat - próbál kimérten bemérni. Merre, hogy tartanak a magyar mikrovilágok, milyen röppályán forog a magyar glóbusz.

Merthogy sokfélék a szerzők is. Vannak, akik könyveikkel együtt beülnek a csillogó kirakatokba. Másokról szinte semmit sem tudhatni. Gyurgyík László is inkább a rejtőzködők közül való. Pedig élete nyitott könyv, tele tanulsággal és munkával, szeretettel, szeretni való csöndességgel és próbálkozással. A szülőváros Ipolyságtól Károlyújfaluig, s onnan négygyermekes családfőként Somorján keresztül Komáromig belakta a szűkebb hazát. Közben azon kevesek közé tartó