Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2005 - „...másodrendűek vagyunk ebben az országban” - Dobos László megnyitója
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2005 „...másodrendűek vagyunk ebben az országban” Dobos László megnyitó szavai Tisztelt Jelenlévők! Fájó, hogy ezt az értékeket felmutató találkozást keserű érzéssel kell kezdenünk. Nyilván tudják, hogy Zs. Nagy Lajos költő elhalálozott. Irodalmunk nagy vesztesége ez. A Posonium Irodalmi és Művészeti Díjat már csak a túlvilágon tudja átvenni. Elkésett a becsülő jó szándék. Kérem, hogy egyperces felállással adózzunk emlékének. Az elmúlt év díjosztásának volt egy felemelő mondanivalója. Tagja, része leszünk az európai szövetségnek, a nagy Európának. Vártuk a többet, jobbat, vártuk felemelkedésünket, helyzetünk jobbra fordulását... Tavalyi megnyitó mondanivalómból idézek: „Mi, szlovákiai magyarok mit viszünk, mit vihetünk Európába? Kultúránkat... Visszük történelmünket, nyelvünket, erkölcsi magatartásunkat, felelősségtudatunkat, a másság becsülésének érzéseit. Közösségi létünk sebhelyes, sok rosszat éltünk, erőszakos hántások tengerét. De nincs bennünk a bosszúállás vágya. Igazságtevést, igazságot akarunk.” S milyen az elmúlt esztendő leltára? Lötyögő tarisznya. Kulturánk támogatása a rendszerváltás óta ilyen megalázást nem élt. Tíz hónap ígérgetés, százféle hivatkozás, mindenféle alibik. Persze a 2005-ös esztendőben sem sietett nagyon a hivatal, most hat hónap a várakozási idő. A magam véleménye, s gondolom, másoké is, erőteljesebben kell képviselni érdekeinket. Trianon óta közel száz éve másodrendűek vagyunk ebben az országban.... Egységes magyar nemzetet, mi ennek a nemzetnek kívánunk természetes része lenni. Ezen a nyomvonalon kell keresnünk, alakítanunk az érintkező, integráló pontokat a Kárpát-medence magyar intézményeivel. Érdekes háromszög: Európa - szabad politikai térsége, Szlovákia (szülőföldünk) részei vagyunk a szlovák államnak, s ez az állam számos intézménnyel fogja át a társadalmat, iskolarendszer, adórendszer, egészségügyjogrendszer, szociális támogatás... Mindezek mellett nemzeti voltunk s a nemzeti egység szándéka és programja. Igen, az állam és a társadalom, amely a határon kívül élő magyar közösségek számára ütközőpont, ütközőterület. A megoldás a jövő, az egység Európája. Ez a helyzet kényszeríti ki a kultúra önrendelkezését, autonómiáját, egyértelműségét. Akárhonnan közelítünk is a témához, a demokráciához, az autonómia jogához é- rünk. A szlovákiai magyar kultúra elért ehhez a ponthoz - autonómiát. Az állam és a társadalom ma még erősen élő ellentéteit hosszabb távon az egységesülő, erősödő Európa oldhatja fel.
