Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - Csordás János: Jönnek az oroszok (novella)
Jönnek az oroszok napokig aligha adatott meg nekik a tisztálkodás lehetősége, sietniük kellett egy idegen országba, hogy leverjenek egy nem létező ellenforradalmat... Rimaszombatban, aki a ruházatuk szempontjából lepusztultnak látta a bevonuló katonák megszálló egységét, az csalódhatott az állami ünnepnapokon unalomig emlegetett és felmagasztalt, nagy és dicső szovjet hadseregben. Az orosz katonák uniformisának minőségéhez képest a csehszlovák katonák uniformisának a minősége a csúcsok netovábbját jelentette akkoriban. Erről a saját szememmel győződhettem meg. A hadsereg első fele előttünk elvonulván Losonc felé tartott. A nagy meny- nyiségű kipufogógáz alaposan bebüdösítette a levegőt, érződött a benzin jellegzetes maró szaga, az embereket köhögésre ingerelte vagy csípte a szemet. Anyámmal kénytelenek voltunk hátrálni a Tamásfalvai utca irányába, a gázzal telítődő levegő kezdett elviselhetetlenné válni, azon a területen, ahol mi álltunk, a kipufogógáz beszorult a Losonci és a Tamásfalvi utcákat szegélyező többszintes épületek közé. Egy olyan terepjáró, mint amilyenben már én is ültem apámmal - egy Gázik -, hirtelen megállt a Losonci utca közepén, Kubicek sarki mészárszéke előtt, kiugrott belőle egy géppuskás, oldalzsákos, vaskalapos katona, s a kezében levő botszerű micsodával Tamásfalva felé kezdte terelni a tankokat. Miközben az első tank nehézkesen balra kanyarodott, felsértve az utca kövezetét, lelassult az oszlop irama, s a járművek torlódtak, végül rövid időre megálltak a főtéren. Az emberek a szemükbe nézhettek a katonáknak, többen dühödten odakiáltották nekik magyarul és szlovákul, hogy forduljanak vissza és térjenek haza. Egyesek elővették orosz tudásukat és ilyeneket kiabáltak, hogy Ruszki damoj! vagy Jók tvoju maty!... Azt hogy „Ruszki damoj” értettem, azt hogy „Jók (vagy Jobt?) tvoju maty” nem... A katonák arca értetlenséget, feszültséget, félelmet vagy fásultságot tükrözött, talán maguk sem értették, mibe csöppentek bele, miért kellett megszállniuk egy „baráti országot”... A parancsot viszont teljesíteniük kellett. Minektuána a tankok elvonultak Tamásfalva felé elfoglalni a kaszárnyát, apámhoz mentünk a borbélyműhelybe, hogy együtt mehessünk haza. Az ottani borbélyok az események kapcsán délután beszüntették a munkát, nem nyírtak meg és nem borotváltak meg senkit. Azok a törzsvendégek, akik rendszeresen a délutáni órákban jártak ide borotválkozni, 1968. augusztus 21-én - politikai okokból - borostásak maradtak...
