Irodalmi Szemle, 2005

2005/7 - Fried István: Petőfi Sándor modernsége (tanulmány)

Petőfi Sándor modernsége

föld-líra különféle darabjai igazolják Az Alföldtől A gólya című versen át a Kiskunságon összegzéséig). És csak mellékesen jegyzem meg, hogy a Petőfi-rajongó kolozsvári komparatista professzor, Meltzl Hugó is szűkösnek érezte Petőfinek a kor- társi és a közvetlen utókorban történt besorolását, hangoztatván, „O ugyan népköltő lett (...), de a szó azon értelmében, amelyben egy Goethe is német népköltő.”13 Mindezt kiegészítendő írom le: A csárda romjai és a Kutyakaparó szintén bevonandó a följebb megrajzolt körbe, s így a groteszknek jelenlétét állapíthatjuk meg abban a tájlírában, amely egy műfaji-tónusbeli változatosságra törekvő, saját műfaji kísérleteit korántsem végleges megoldásnak vélő, ennek következtében önnön verseire sokrétűen reagáló összetett költői személyiséget létesít, egyszerre elégítve ki a naiv költővel szemben támasztott igényt, és idegenítve el tőle egy szentimentális költő létesítésének kedvéért (ezúttal Schiller értelmében használom a terminusokat). Fejtegetéseim odacéloznak, hogy az örvendetesen föllendülő és jórészt a posztstrukturalisták szorgalmazta romantikakutatás Petőfi életművének újraolva- sásához vezessen, személyiségfelfogása a kortárs francia és német romantikus szerzőkéivel szembesíttessék, retorikája pedig a romantika „ut musica poesis” gyakorlata szerint értékelődjék. Nemcsak a Tündérálom sokat idézett részlete („Egy hattyú száll fölöttem magasan,/ Az zengi ezt az édes éneket — / O lassan szállj és hosszan énekelj, / Haldokló hattyúm, szép emlékezet...”), vagy a Szeptember végén nem kevésbé méltán emlegetett „Elhull a virág, eliramlik az élet” szakasz kezdősora képviseli a zenébe fordított költészetet Petőfinél, hanem mindaz, ami a már idézett Nietzschét és Brahmsot arra késztette, hogy a gyarló német fordítás ellenére kihallja a német Petőfi-versből Petőfit. A világirodalom történetében a XIX. századnak legalább a közepéig, egyes irodalmakban még azokon túl terjedő romantikaperiódusában a sokszólamú Petőfié egy korszelet vezető szólama, a világirodalmi tendenciákkal való együttélése és költészetének dialóguskészsége az, ami modernné teszi. A korai német romantika szerint a világot romantizálni kell. Vajon nem erre a tanácsra hallgatott Petőfi Sándor is?14

JEGYZETEK

1 Krúdy Gyula: Petőfi az országúton (1923). In A szobrok megmozdulnak. Vál, szerk, utószó, jegyz.

Kozocsa Sándor. Budapest 1974. 13.

2 E kérdésekről főleg vö. tőlem: A (poszt)modem Petőfi; vö. e dolgozat függelékében közölt jegyzékkel

3 Vö. tőlem: Jovan Jovanovic Zmaj - komparatisztikai szempontból. Hungarológiai Közlemények

1984. (1986) 58: 677-684.

4 Vö. Kit (nem) hevít korának érzeménye? (Költőszerep és költészet Közép-Európában). In A költőszerep lehetőségei Közép-Európában. Tanulmányok Illyés Gyuláról. Szerk. N. Horváth Béla. Szekszárd 1997. (1998) 155-166.

5 Legutóbb erről Martinkó András és Kiss József kutatásait fölhasználva: Petőfi Sándor Összes Költeményei (1845. augusztus - 1846). Sa.r. Kerényi Ferenc. Budapest 2003.

6 Vö. tőlem: Példádon okuljanak a késő unokák... (Függelék)

7 Összefoglalólag: Lossau, Norbert: Die deutschen Petőfi-Übersetzungen. Ungarische Realienbezeichnungen im sprachlich-kulturellen Vergleich. Frankfurt am Main etc. 1993. Opuscula Etno-Ugrica Gottingensia. Red. János Gulya. III.