Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - Leck Gábor versei (portré, harmónia, holdvilág, valahol, menekvés, Andrássy út 60, homály, impresszió, vágy, invitáció egy szuszra)
Leck Gábor versei némaságra idomítottak s ha megtöröd a csendet testedre zuhannak fagyos csillagok majd sűrű ködbe kúszik minden hol egykor lélek ragyogott menekvés hajnalban fekete varjak lepték el az eget most szörnyű ürességtől terhesen lüktet a város az utcán törött homokórák hevernek díszletek egy majdani feltámadáshoz kavargó homokszemekből lassan összeállnak a képek az idő méregfogai között őrlődünk akár nyavalyás vasreszelékek agyam ingoványában fölszívódik nyomtalan a remény s végül megsejtem merre is lépnék el... Andrássy út 60 szögesdrótba csavart szívek diszkréten megcsonkított vágyak vérrel kipingált emlékezet a kín polipcsápjai agyadba másznak csak hideg kapaszkodók nyoma minden illúziókárosult hitbe a pofádat most már befogod, ugye? homály Az igazság akkor is létezik, ha letagadják (George Orwell) alig pirkad szemek kriptasötétje alatt hályogként tapad a csillogás pilláid alá s a múlt gennyes tüskeként végleg bennünk ragad szétcincálva a valaha volt tündérvilág zilált kontúrjait naiv gyermeki álmainkban a döbbenet immár versekben lüktet komor betűkbe hajlítva
