Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - Németh István versei (Csiportocska, Hogyan működik a vers?)
Németh István versei költöztetik az isten jobbjára, a sátán halijára: Ötszáz márka egy-egy test ára - darabonként, lelkenként egálba.” Én, te, ő - de főleg ők, ők voltak azok, akik kénytelenek rejtőzködni a betonfalak, a bokrok, a szénaboglyák alatt, s ha mégis utolérték őket, vitték és vittek bennünket előbb velük egyetemben, amiért nem tudtuk megvédeni őket, de vittek, vittek bennünket utóbb külön is, ráadásként messze világba, munkára, cselédnek. Bennünket már nem volt, aki megvédjen, aki szóba ejtse a vádlottat. Értük fizettek - ötszáz márka testenként és lelkenként, értünk, értünk velünk, kezünkkel, vérünkkel fizettek, fizettettek. Bennünket ki védhetett, menthetett volna meg a Duna vékony jege alól, ki menthetett volna meg a harapófogó acélkék foga közül? Az óceán színén megvillan a bálnák uszonya azonnal megvillan az ember szigonya. A mezőn nádszálvékonyka lábszárokon szökdel, menekülne az őzsuta, hull a hüllők torkába, játszva húzza a dalát a sáska. Te ezt a verset mennyiért veszed, mennyit ér a vacsorád, mennyit ér Kassák Lajos, József Attila, Sinka István kemény, gyalulatlan száraz deszkából ácsolt koporsója? Hogyan működik a vers, a verssorok, mennyit ér a szó, a mondatok, a költemény? Mennyibe kerül a remény?
