Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - Németh István versei (Csiportocska, Hogyan működik a vers?)
Németh István versei Csiportocska' Hajnalodik — vagy talán nem is! Csiportocska, unokám, könnyű pille, rebbenő tollpihe, bujdos barlangból barlangba, kapaszkodik az ágy hajójára, fejhez, lábhoz, kapaszkodik a szárnyak közé, ébredezik, ébresztget, bejárja a ház minden zugát, holt lelkek nem rémisztgetik, a hajnal tündérei átkarolják a derekát, melengetik és hűtik a talpát. Hova, merre? - Itt benn és odakinn is vak már a csillagok fénye, széttaposták a versek burkát, kőbe zárták a sóhajok köpenyét. Ott messze, ott messze a gondolatjel belebukik a tengerekbe, és a hexaméterek, a hexaméterek még nem rikoltják a nemzet himnuszát. Hajnalodik — vagy talán nem is! Csiportocska, unokám bolyong - lám az orrhangok buboréka -, kering, forog a farkasok üvöltése az udvarunkban, üvölt az ablakunkba. Bújik, bújik a karok kikötőjébe, de túl sekély a folyók medre, kibukik a vízből a vasmacska, újra és újra odébbáll, kikötőből kikötőbe, nagyanyja tenyerébe hajtja a fejét, mint bálnafióka, búj az anyja uszonyai közé, és tovább, tovább a tengerek, az óceánok távolába. * hant, nagyobb földdarab, rög
