Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - FÓRUM - Mérföldkövek IX. - Csanda Gábor: A háborús évek tükröződése a szlovákiai magyar irodalomban (előadás)
FÓRUM melynek hitelességét a rendkívüli részletességre és pontosságra törekvés hivatott szavatolni: „De fogadalmam nem tudtam betartani, ugyanis Kovácsot már mint szakaszvezetőt előttem két lépéssel, 1945. február 10-én délután két órakor fejbe lőtték Mytónál a hegyekben.” Visszatérve a szépirodalomhoz, a dolgozat nem nélkülözheti a téma reprezentánsainak legalább utalásszerű említését. A háborús évek tükröződése a szlovákiai magyar irodalomban témával foglalkozó kutató nagyon gazdag anyagra lelhet a szlovákiai magyar irodalom jeles képviselőinek különböző könyveiben (költőink, íróink és irodalomtörténészeink vegyes műfajú és esszéköteteikben), azokban a részekben, melyekben a szerzők a pályájukra, életútjukra emlékeznek. Ilyen jellegű munkák ritkán ugyan, de időről időre máig megjelennek. Ellentétben a tényirodalom sorjázó köteteivel, második világháborús éveket tematizáló irodalmi művek egyre ritkábban születnek. Napjainkban lényegében nem beszélhetünk ilyen könyvek újrakiadásáról sem, így az ezzel való foglalatosságnak óhatatlanul szembesülnie kell az aktuális recepció teljes hiányával, magyarán: nem tudjuk, vajon a szlovákiai magyar irodalom háborús tematikájú műveit ma olvassák-e. Amiként nincs az 1945 utáni szlovákiai magyar irodalomnak irodalomtörténete, csupán néhány poétikailag megalapozatlan és hivatkozási alapként nem kezelhető kézikönyve, a szakma részéről egyelőre nem tapasztalható a korábban írt művek újraolvasására és újraértékelésére irányuló igény sem. Görömbei András közel negyed évszázados monográfiája (A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980, Akadémiai Kiadó, 1982) az utolsó olyan összefoglaló jellegű mű, mely a műveket kevésbé ismerő kutató számára a tematikailag szűkített keresésekhez is szempontokat nyújthat pusztán a jelentősebbnek tartott életművek kritikai igényű taglalása révén. így természetesen elemzi a második világháborús Egri Viktor-élményt (Márton elindul, 1954; Tűrj, üllő!, 1956; Megmondom mindenkinek, 1965; Agnus Dei, 1968), mai olvasójában nem hagyva kétséget afelől, hogy ezek a művek csekély értékűek. Szabó Béla ide sorolható témájú ifjúsági regényét (Marci, a csodakapus, 1955) sikerültnek tartja, de nem tárgyalja. Részletesen tárgyalja ellenben Rácz Olivér életművét, s ezen belül ide sorolható munkáit - Megtudtam, hogy élsz c. regényét (1963) és Alom Tivadar hadparancsa (1975) c. novelláit. (S egy utalás erejéig vissza ahhoz a megállapításhoz, hogy manapság már nemigen születnek háborús témájú szépirodalmi művek: ezzel szemben Rácz Olivér hagyatékából még most is kerül elő szöveg, az Irodalmi Szemle idei áprilisi száma adózik egy ilyennel a jó tollú szerző emlékének, a hitleri haláltáborok felszabadulásának hatvanadik évfordulója alkalmából.) A művészileg kevésbé jelentős regények közt említi Görömbei Ordódy Katalin első két, háborús tematikájú kísérletét (Megtalált élet, 1958; Nemzedékek, 1961). Részletesen elemzi Dobos László Egy szál ingben (1976) című regényét, mely a szlovákiai magyarság történelmét öleli fel 1918-tól az 1950-es évek elejéig; ez egyébként a közelmúltban új kiadásban is megjelent (egyelőre visszhang nélkül). Röviden utal Gál Sándor háborús tematikájú novellisztikájá- ra. Tábori lapok c. kitűnő szövegére már nem terjedhet ki a figyelme - ez ugyanis
