Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES DUBA GYULÁT - Alabán Ferenc: Értékteremtő közeg (esszé)
Értékteremtő közeg szúrd, ritkább esetben a szatíra és a szarkazmus mellett közvetlenül hat és funkcionál. Tradicionális és sajátos kifejezési formaként van jelen, mely megkérdőjelez minden fetisizált értéket: Poszmodem irónia groteszk abszurd szatíra szarkazmus az egyetlen igazság az egyetlen üdvözítő érték az univerzalitás diktatúrája A nyelvi kifejezőeszközök és nyelvi játékok közül nem véletlenül az irónia hatását emeljük ki, amely hatására általában nevetségessé válik az, amit túl komolyan állítunk, mivel valójában kértértelmü beszédmód. Az irónia, mely lényegében az alkotó és az olvasó közti térben formálódik, a befogadói értelmezés nélkül nem tud kibontakozni. Az iróniának joggal beszélhetünk közép-európai válfajáról, sajátos változatáról, amely teret kapott a kisebbségi irodalmi kifejezőeszközök sorában is. Az irónia ebben a térben az elmúlt politikai rendszer egyetlen értéke és egyetlen igazsága elleni burkolt lázadást is jelentett, a kommunista rendszer elutasításának hatásos nyelvi játéka volt. A közép-európai irónia sajátossága egy olyan kvá- zi-titkos, értelmiségi nyelv létezése, amelyet csak a beavatottak szűkebb köre értett. Ezt a nyelvet használva - mivel a hatalmi szféra ellenőrei nem értik (vagy nem akarják érteni) - kritizálhatóvá válik a hatalom, a társadalom és a politika. Az irónia Közép-Európában mint kód működik, s aki ezt a kódot nem érti, nem tudja, az ki van zárva a mű másodlagos értelméből. Közép-Európában az irónia a túlélés biztatása volt a kommunista rendszerben, annak bizonyítása, hogy létezik egy olyan kommunikációs modell, ami ki tudja játszani a hatalom ellenőrzését, cenzúráját és üldözését. Egyfajta szabadságot is biztosított tehát, s még ennél is többet: a kódolt kritika nyelve lett. A kisebbségi magyar irodalom közegében is ugyanezt a motívumot jelentette. A közép-európai diktatúrák összeomlása után sok irodalomkutató számára úgy tűnt, hogy az ironikus látásmód fölöslegessé válik, mivel elveszítette talaját. A politikai rendszerváltás után minden komoly lett, a kezdődő demokráciában nem illett sem viccelődni, sem ironizálni a gondokon, s egyúttal nem lehetett pártatlannak lenni az átalakulásban. A szellemi klíma változása Közép-Európában ekkor — és a kisebbségi viszonyok között sem - nem volt alkalmas az irónia számára, de ebben a közegben - a régió mentalitását és helyzetét ismerve - ez a szellemi „önmegtartóztatás” nem sokáig tartotta magát. Ennek oka pedig a sajátos köztes lét, a
