Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES DUBA GYULÁT - Gyüre Lajos versei (Eb ura fakó, Fázom, Kapós felé, Nálunk mindig)
Gyüre Lajos versei Kapós, a vágyak városa, gyermeki álom, szép mese, hetivásár, nyüzsgő népség, sátor-erdő, világ ménese. Ám mit szem látni nem képes, túl por-pagodák rakta égen vitt magával föl, egyenest vitt magasodni, hogy égjen a szív e sodrásban, és mert a képzelet könnyen szárnyal, épít egy új világot, hol a mesék valóra válnak. S más képe van e világnak. A király igazságot oszt, megbüntetik a hazugot, a hitvány csalót, a gonoszt. De a királyt koronásán sehol nem leltem én akkor, s az árus körtéje sem más: keserű, éretlen vackor. Nálunk mindig Nálunk mindig kedden sült a kenyér s a lángos. Hétfőn már nagyapó fát aprított, íziket gyűjtött, készített tüzelőt és vágta a dücskőt, gonddal rakta tetézve a máglyát bent a kemence téglából kirakott talajára, előbb a gyújtást, tengerikórót, ölnyi szilácsot, tört venyigét és azután szép rendben fára a fát kupacolva. És mire feltetszett a bíbor hajnal az égen, megtelt liszttel az új tekenő, s bele elmorzsolva, vízzel eresztve az egyheti kis kaparék, a kovász. Fejkendősen anyám, hogy szál haja hullna a lisztbe, úgy dagasztott feltúrt ingben, s nem danolászott, mint ahogy írják fűzfa poéták, mert a dagasztás nem csecse munka, erős kar, szív és lélek mind-mind
