Irodalmi Szemle, 2005

2005/6 - Peter Bilý: A szentség démona (novella)

A szentség démona

arcom, ezúttal a szvetterem kézfejével, s egy nagyot sóhajtottam. Aztán beléptem a szobába.

Az első reggel a madridi nőgyógyászaton. Spanyolországban a páciensnek joga van arra, hogy a hozzátartozója huszonnégy órát az ágya mellett legyen.

Az éjszaka Carmen nyugodtan aludt, én viszont az idegességtől alig hunytam le a szemem.

Elmentem lezuhanyozni, amíg még aludt.

Kiléptem a zuhany alól, s elkezdtem törölközni, amikor valaki bekopogott a fürdő ajtaján.- Tessék!- Peter, én vagyok az, Carmen. Nyisd ki az ajtót!- Várj, míg felöltözöm!- Ugyan minek, nyisd már ki!

Magam köré tekertem a törölközőt. Carmen szinte teljesen meztelenül belépett, mindössze egy fiútrikó volt rajta.- Nem zavarok?- Ha én nem zavarlak...

Bezárta maga mögött az ajtót, s leült a vécécsészére.- Jobban vagy? — kérdeztem tőle.- Igen, de azért...- Honnan van ez a trikód?- Nem akartam kincstári pizsamát, így ezt adták helyette. Egy kis privilégium a szófogadatlan kislánynak.

Elővettem egy egyszer használatos borotvakészletet, s bekentem magam habbal.- S te honnan szerezted a borotvakészletet?- A kézitáskámban hordom.- Észre sem vettem, hogy elhoztad magaddal. S az én retikülöm?- Elhoztam azt is. Majdnem a bárban felejtettem. Ott van az éjjeliszekrényedben.

Csupasz térdei rám bámultak. Papírt tekert magának, s kitörölte a fenekét. Felállt. A megnyúlt trikó a combjára csúszott. Megmosta a kezét.- Akkor minden a legnagyobb rendben. Egyáltalán nem hívtam fel a szüléimét, hogy elmondjam, mi történt. Tegnap teljesen magamon kívül voltam.- Vettem észre.-Ne félj, Peter, tudom, hogy itt ültél mellettem egész éjjel. Jól felborítottam a programodat, mi?-Hát...- Ne, félj, lassan minden rendbe jön. De a legfontosabbal kell kezdenünk. Adnál egy zsilettpengét?- Minek - kérdeztem óvatosan.