Irodalmi Szemle, 2005
2005/1 - Török Elemér versei (Ima Nemzetemért..., Anyai nagymamám..., Rigó nagyapám..., Füvek némaságában, Nyargalj, lovam, vágtass vélem, Egy távoli fényragyogásban...)
Török Elemér versei Hitünk, reményünk... megmaradt nekünk, hogy egyszer mégis: együtt lehetünk... Vagy, ez is: ködös álomkép csupán?!... Te vagy tudója: hogy lesz ezután? Tudom, Uram: az élet megy tovább... Segíts kinyitni: jövőnk kapuját!... Pozsony, 2004. december Anyai nagymamám... Néha eltűnődöm, vajon ki is vagyok, sejtjeimben milyen géneket hordhatok?... Anyai nagymamám szláv lelke sír bennem?... Istenem, Bože môj... sóhajtozott csendben, kezem fogva, beteg anyám ágya mellett, s rajzolt homlokára ujjával keresztet... És hullott szomorú kék szeméből könnye: így maradt meg arca szívemben örökre... Rigó nagyapám... Szekér jön a dűlőúton, a bakon ősz ember ül, bögölyhad kering zümmögve a lovak feje körül.
/
