Irodalmi Szemle, 2005
2005/5 - MAGYAR IRODALOM CSEH/SZLOVÁKIÁBAN, 1918-2004 - Tóth Elemér versei (Tavaszi biztatás, Történelem, Ének a krónikásról)
lobog, bővül gyönyörű tánca... A madár száll föl, föl az égig, szárnya villog, messze fehérük. III Tetted a csodát, nem beszéltél, magadért soha, értünk féltél, értünk cipelted a keresztet, ám a Golgotán csak nevettek a júdások, az üres senkik - fölsorolhatnék vagy ezernyit..., de te csak mentél emelt fővel, évezres múlt adta erővel. Mentél, mert egyszerűen: kellett!, ha vihar dúlt, ha az ég zengett, vagy sütött ránk az Isten napja. A keskenyebb utakon jártál, voltál az őr a földi vártán, s mindenki a szívedet marta.
/
