Irodalmi Szemle, 2005
2005/5 - MAGYAR IRODALOM CSEH/SZLOVÁKIÁBAN, 1918-2004 - Tóth Elemér versei (Tavaszi biztatás, Történelem, Ének a krónikásról)
Tóth Elemér versei Tavaszi biztatás Mint aki most még semmiben se bízik, jön a tavasz, az óvatos legény, vigyázva lép az almafák hegyén, és a hóvirág szép haranggá hízik. Halk dalt dönögve szellő jár közöttünk, az égen fürge fecskék szállanak, vidám csörgéssel szalad a patak, s a nap fényétől kicsordul a könnyünk. Hát ha már itt vagy, adj erőt előrehaladni, s hozzá hitet: így marad! így lesz a szívünk tiszta és szabad. Mert ki nem vágyik többre; bizony dőre, s ha majd az első levél felfakad, feszítsd az égnek kemény válladat. Történelem Mindig magunkért, soha mások ellen! Mi becsülettel álltuk a sarat, s az idő közben elszállt, elszaladt, lehetett sorsunk bármilyen kegyetlen. Mi nem vettük el senkiét, barátom, tőlünk azonban mindenki lopott. Az életünk keserves volt, kopott, de kitartottunk keményen a gáton. Adott szavunkat nem szegtük meg soha! Mégis, mégis mi lettünk vesztesek. A végzet ilyen álnok és ostoba.
