Irodalmi Szemle, 2005

2005/5 - MAGYAR IRODALOM CSEH/SZLOVÁKIÁBAN, 1918-2004 - Irodalmunk - dióhéjban (Bárczi Zsófia, Fonod Zoltán, Csehy Zoltán, Szeberényi Zoltán, Turczel Lajos)

Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában, 1918-2004

reghy Andor társulata) mintegy húsz szlovákiai szerző harminc-harmincöt darabjának bemutatását tették lehetővé. Természetesen ezeknek a színdaraboknak a drámanemen belül igen tarka műfaji paletta mellett a színvonalbeli „tarkasága” is megvolt. Akadtak igen ígéretes teljesítmények, de a többség mélyen a magyarországi átlag- színvonal alatt maradt. Érdekes színháztörténeti jelenség, hogy a hazai szerzők darabjait szinte mindig telt ház előtt játszották. Ennek nyilván nem az esztétikai kvalitás, hanem a kisebbségi helyzet s a velejáró lélektani helyzet a kiváltó oka. A korabeli kritika s a későbbi kutatók csaknem egybehangzó véleménye szerint legalább fél tucat mű megállta volna a helyét a külföldi színpadokon is. Ez pedig - tekintettel a retardáló, fejlődésgátló körülményekre - megbecsülendő teljesítmény. A személyekről, a darabokról vitatkozni lehetne, de általában Sebesi Ernő, Bihari Mihály, Asgúthy Erzsébet, Földes Sándor és Vécsey Zoltán darabjai emelkednek ki a szürke átlag közül. Az említett, arra érdemes szerzők munkásságát külön szócikkekben értékeljük, itt csak néhány kiemelkedő teljesítményükre hívjuk fel az olvasók figyelmét. - Bihari Mihály: Tisztelettel értesítjük c. drámájának értékelését az is alátámasztja, hogy művét bemutatta a Szlovák Nemzeti Színház is. A korabeli színikritikák szerint nem kis sikerrel. Sajnos, hogy Bihari sorsába, így írói fejlődésébe beleszólt a háború. Lányi Menyhért legjobb, bár többek által vitatott műve a Nyári zivatar (bár sokan két reneszánsz ihletésű rövid színdarabjára esküsznek): a háborúban megsérült főhős belső küzdelmei, az életéért és felesége megtartásáért vívott harca rendkívül megrendítő. — A fiatalon elhunyt tehetséges lírikusnak - Merényi Gyulának - három művét tartják maradandónak: Korona és dollár, Gyönyör, Csók- talanok. Mindhárom darab jelentős sikert aratott a nézők és a szakma körében egyaránt. A két háború közötti időszak egyik legjobb teljesítményeként emlegetik Ás- gúthy Erzsébet: Mérgezés a Domb utcában (1938) c. művét, melyet Simor Miklóssal közösen írt. A darabot Győrben mutatták be, jelentős sikert aratva az igényes közönség előtt. Az eperjesi orvos - Sebesi Ernő - gyakran emlegetett darabjával fejezzük be a korszak drámatörténeti áttekintését. Sebesi legjobbnak tartott műve a Félemberek, melyet Földes Dezső színtársulata mutatott be a pozsonyi Városi Színházban, 1923-ban. A mű kitűnő emberismeretről, lélektani tájékozottságról és igen erős szociális érzékenységről tanúskodik, különös tekintettel a társadalom kivetettjei i- ránt kinyilvánított együttérzésre. A Prágai Magyar Hírlap a „lecsúszott egzisztenciák” nagy és őszinte tablójaként emlegette.

Drámairodalom (1945-2004)

A szlovákiai magyar színjátszás színvonala messze meghaladja a drámaírók teljesítményét. Különösen érvényes ez az 1945 utáni időszakra, az ún „harmadvirágzás” korszakára, amelyben az újrakezdés leggyengébben művelt műfajának számít. Ebben az esetben is az idősebb generáció, a már a háborút megelőző időszakban aktív íróké volt az úttörés szerepe. Két nevet kell kiemelnünk: Egri Viktor és Dávid Teréz. Az ő darabjaik kerültek először színpadra. Ha korszellem és ideológiai elvá