Irodalmi Szemle, 2005

2005/5 - MAGYAR IRODALOM CSEH/SZLOVÁKIÁBAN, 1918-2004 - Irodalmunk - dióhéjban (Bárczi Zsófia, Fonod Zoltán, Csehy Zoltán, Szeberényi Zoltán, Turczel Lajos)

Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában, 1918-2004

kötete pedig, mely a Füst Milán-i szabadverstechnikát idézi, archaikus gyökerű, erősen retorizált, a régi magyar irodalom müformáira emlékeztető versnyelvével tűnik ki. A nevezett egyetemes polgári magyar irodalomban gondolkodó költők életműve természetszerűleg nem szorítható bele azokba a kisebbségi modellekbe, melyeket a kor egy másik lehetséges alternatívaként kínált fel, épp ezért jelezni kell azt az interpretációs anomáliát is, mely ilyesfajta kísérletekre irányult. - A kisebbségi irodalmat és létet létesztétikai dimenziókkal ellátó koncepciót, mely a maga missziós tudatával vegyítette a regionalizmus és a szociális érzékenység elemeit, s mintegy kívülről kívánta befolyásolni az egyetemes magyar irodalom alakulását, Győry Dezső (Szalatnai Rezső találóan nevezte őt az „első kisebbségi” költőnek) elméleti és poétikai nézetei ideologizálták meg. A „kisebbségi Géniusz” programja fokozatosan szekularizálódott, s az egyre inkább begyűrűző pol. orientálódás egy ágon a proletárirodalom irányába silányította a költészetesztétikai koncepciót is, hiszen a missziós küldetéstudattal leterhelt eszmeiség természetszerűleg a költészet ellenében dolgozott, s a terepet egyre-másra más műfajoknak engedte át (publicisztika, vitairodalom, szociográfia, esszé). - A zsellérsorsot különös, szimultán, filmszerűen egymásra montírozott képekben, agitatív hangon megéneklő Morvay Gyula költészete a kor sajátos színfoltjának számított. Az expresszionista gyökerű szocialista költészet Forbáth Imre lírájában csúcsosodott ki, melynek eredetiségét és nagyságát Tőzsér Árpád a „tudatéiidegenedettség meghökkentő mélységeinek világgá kiáltásában” látja. A nem mindig, de döntően szocialista orientáltságú avantgárd esztétikája erőteljes hatást gyakorolt például a Ma köréhez is sorolható Kudlák Lajos ku- bo-futurista költészetére, de például Mihályi Ödön aktivista korszakára is, akit Varga Imre a „falusi élet avantgardistájának” nevezett, Kovács Endre kassákos modorban költött kollektív szabad verseire vagy Jamó József whitmaniádáira. Az erőteljesen nacionalista irányvonal elsősorban nem Kassák-, hanem Ady-hatásokkal vélte dúsíthatónak versnyelvét, e tendencia legtisztább példái Ölvedi László „végvári dalai”. Ady Endre varázsa számos, gyakran különböző irányba fejlődő költőt igézett meg, többek közt az autodidakta, szecessziós és szimbolista versnyelven megszólaló Merényi Gyulát, a látomásos és pacifista Darvas Jánost, a cizellált versnyelvű Komlós Aladárt, aki Adyt felvállalt mestereként emlegette, a Mécs-utánérzéseket is keltő Ásgúthy Erzsébetet, a női lélek titkait fürkésző, de a nemzeti és társad, témakört is megverselő Urr Idát. Kifejezetten Ady-epigonok is felbukkantak (Kelembéri Sándor, Reininger József), de egyfajta naiv, a humanizmus és a testvériség eszméit sekélyesen megverselő posztromantikus moralista líra is számos alkotó szövegvilágára telepedett rá (Erdőházi Hugó, Sándor Ernő, Sebesi Ernő, Simon Menyhért). - A 30-as évek szempontjából elengedhetetlen a magyarországi kontextuálás: a népi írók fellépése, a szociografikus irodalom felértékelődése kapcsán nyertek nagyobb teret az autodidakta népi tehetségek is (Agárdy Zsigmond, Csontos Vilmos, Sass János, Veres Vilmos), akik a paraszti-zselléri létforma autentikus, realisztikus, a romantikus tradíció keretein túlmutató ábrázolás lehetőségeit keresték, s gyakran a 19.