Irodalmi Szemle, 2005
2005/4 - TANULMÁNY - Beke József: Balassi Bálint szavainak szótáráról
Balassi Bálint szavainak szótáráról két idézete közül az egyikben ugyan valóban fenyűfa, de a másikban nem fenyőfa, hanem fenőfa áll (ugyanígy az alapul vett kiadásban is). Másként fogalmazva: ha a fenyűfa alakvariációja a fenyőfának, akkor miért nem alakvariáció a fenőfa szóalak? Vagy: a híja-héja címszó alatt nemcsak ez a két forma, hanem az egyik lelőhelyen a hía alak is szerepel. Némileg félrevezető lehet például az aggeb címszó is, mert a közölt összes idézetben ageb a szó alakja; továbbá a borul címszó, ahol az idézetben burulvan. így ugyanis annak, aki valamelyik Balassi-féle szóalakra kíváncsi, végig kell néznie az illető szócikk összes adatát, mert a címszó nem mindig figyelmeztet a variációkra. Azt hiszem, a legjobb gyakorlatot pl. az idvösség~üdvösség~üdves- síg esetében láthatjuk, ahol a címszóalakok tökéletesen mutatják az idézetek és lelőhelyek szóalakjait. Mindezt persze ellensúlyozza az, hogy a szótár - a magas előfordulási indexű szavakat kivéve - minden szónak az összes előfordulását dokumentálja legalább lelőhellyel és szóalakkal (persze kérdés, hogy érdemes-e pl. az z/gy-nak mind a 136 lelőhelyét megadni), innen tájékozódni lehet a szavak alakvariációiról. Annál is inkább, mert a szótár közli a szavak ragozott alakjait is. Nem hibaként említem, csak éppen szokatlannak, a gyakorlattól eltérőnek tartom (s talán ez is a számítógépes feldolgozás velejárója), hogy a költő által használt minden egyes szót önálló címszóként kezel a szótár, tehát pl. az alapigétől a mechanikus betűrend szerint elválasztva, néhol oldalakkal távolabb szerepelnek az ilyen származékok: főnévi igenév, ható és szenvedő igealak stb. Ez túlmunkát is eredményez, mivel az utóbbiaknál újra meg kell adni azt az alig eltérő értelmezést, amely csak az illető képző természetes jelentésbeli velejárója. így kerül a 33. oldalra az al- hatik jelentése: ’Alvás állapotába juthat’, majd a 36. oldalra az alszik-aluszik, jelentése: ’Az alvás állapotában van’. Ugyanígy gazdaságosabb lett volna, ha pl. a meglágyít és a meglágyint, ugyanígy a miatt~miát és a miá nem külön címszóként, hanem közös szócikkben alakvariációként szerepel, hiszen jelentésük nem tér el. Természetes, hogy az ilyen szótárak legérzékenyebb, mert legszubjektívabb része az egyes jelentés-meghatározások megfogalmazása. Éppen ezért leginkább ebben térhet el egymástól két egyéni vélemény, a szerkesztőé és a recenzensé. Az igen bőséges statisztikai rész szerint a szótár 4735 (vagy a „Szófajok szerinti megoszlás” adata szerint 4353?) szócikket tartalmaz, s ha néhány értelmezés ezekből netán joggal kifogásolható is, az a szótár értékéből semmit sem vonhat le. Általános megjegyzésem az értelmezésekkel kapcsolatban, hogy hiányolom bizonyos esetekben annak érzékeltetését, hogy az illető jelentés teljesen speciális, a közismert alapjelentéstől egészen eltérő. Nem a stilisztikai érték jelölésére gondolok, csupán a szokatlanság érzékeltetésére; az olyanra például, amikor a pokolbeli féreg jelentése nem más, mint ’szörnyű kín’, vagy a felkölt értelme ’Megérkező, beteljesülő’. Az ilyen esetekben nem ártana talán az átvitt vagy a költői megjegyzés, esetleg egy itt figyelmeztetés. (A tündér szócikkében a 2. jelentés: ’Echó’ egyáltalán nem érthető, az idézetbe illesztve sehogy sem állja meg a helyét. Ez a visszailleszt- hetőség sérül & gyógyíthatatlan ilyen értelmezésében is: „Nem lehet meggyógyíta
