Irodalmi Szemle, 2005

2005/4 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Tóth Elemér: Könyörgés József Attilához (vers)

Fábry Zoltán: József Attila szlovákiai emléke

békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés.”

Csitt, csend: angyal jár köztünk. Békesség!

(,Stósz, 1948. december)

(Fábry Zoltán: A gondolat igaza, Po., 1955)

TÓTH ELEMÉR Könyörgés József Attilához

Amerre mégy az éjszakában, a jázminok utadra dőlnek, komor tekinteted a földnek szegezed a fájó magányban.

Mert aki nagy, az mind magányos, az élet azt csak tépi, tépi, s nem bocsátja meg soha néki, hogy a lelke egekig szálldos.

Ne pusztítsd magad, szükség van rád, meg kell menteni szegény fajtád legalább újabb ezer évre.

Tudom, a kor megtilte lelked, az igazat kell énekelned, ne hulljunk szét mint oldott kéve.

II

Ha most itt volnál, itt, közöttünk, látnád te is: sír, fáj a lelkünk.

Látnád te is, hogy a magyarnak az embersége már csak maszlag.

A magyarsága sem valódi, mindene rongyos, silány bóvli.

Foglalj új hazát - gyere vissza ahol még minden fényes, tiszta.