Irodalmi Szemle, 2005
2005/4 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Pomogáts Béla: Megbékélt lázadó
Pomogáts Béla: Megbékélt lázadó Végül azt is meg kell állapítanunk, hogy József Attila nemzeti és közép-eu- rópai elkötelezettségét egy általános európai érdeklődés és elkötelezettség egészítette ki. Ez az elkötelezettség eleve mást jelentett, mint a kommunista mozgalom úgynevezett „proletár internacionalizmusa”, mivel a nemzetek közötti szolidaritás ügyét nem rendelte alá sem a nemzetközi kommunista mozgalom, sem (mint különben igen sok nyugati demokrata író, mondjuk, a feddhetetlan erkölcsiségű Romain Rolland-tól a kommunista párt híveként tevkenykedő Louis Aragonig) a Szovjetunió érdekeinek. Az az európai orientáció, melyet József Attila képviselt azoknak a két világháború közötti magyar íróknak (Babits Mihálynak, Kosztolányi Dezsőnek, Márai Sándornak, Illyés Gyulának, Németh Lászlónak, Radnóti Miklósnak és másoknak) az eszmei tájékozódásával állott párhuzamban, akik mindenekelőtt az európai (mondhatnám így is: a keresztény) humanizmus és erkölcsiség hagyományai nyomán ítélték meg a kontinentális viszonyokat, tehát egy értékelvű gondolkodás nyomán, és éppen ennek az értékelvüségnek a jegyében utasítottak el mindenfajta totalitárius hatalmi berendezkedést, tehát nemcsak a német és olasz fasizmust, hanem a szovjet bolsevizmust is. Európa - a francia földön ösztönző hatásokat kapott, a nagy európai kultúrákban kiválóan jártas - József Attila számára nem pusztán földrajzi vagy történelmi fogalmat jelentett, hanem személyes élményt, emberi és költői identitásának e- gyik meghatározóját (ahogy identitásalakító tényező volt számára a külvárosi világ, a szocializmus eszméje, a magyarságélmény, a szerelem vagy az Istennel való találkozás is!). Költészetében nem egy alkalommal tűnt fel az európaiság gondolata, és ezt mindig természetes módon tudta egybefogni a magyarság iránt érzett elkötelezettségével. (Akárcsak Babits, Kosztolányi, Illyés, Szabó Lőrinc, Németh László, Radnóti Miklós, Vas István és Weöres Sándor —a korszak szinte mindegyik irodalmi kiválósága.) „Magyar vagyok, de európai” - tett József Attila beszédes vallomást egyik korai versében, az 1925 augusztusában keltezett Viszem a földem címűben. József Attila európai tudatosságának és hűségének bizonyára leginkább ismert és méltányolt megnyilatkozása az 1937 január elején írott Thomas Mann üdvözlése című költemény. Valójában alkalmi versnek készült, a nagyszerű német író budapesti látogatására, akit a Szép Szó szerkesztősége hívott meg, és a Magyar Színház ünnepi estjén kellett volna a költőnek felolvasnia, ezt azonban a rendőrség betiltotta, így csak a folyóiratban jelenhetett meg. Thomas Mann számára természetesen lefordították a költeményt, és ő nyilatkozott is arról (a Magyar Hírlap munkatársának), hogy milyen mélyen hatott rá a költő gesztusa. A gesztus az akkor már régóta emigrációban élő és hazájában nemlétezőnek nyilvánított írónak szólt, a költemény mindazonáltal ennél jóval nagyobb fontosságot kapott: az európai humanizmus eszményeihez ragaszkodó magyar irodalom kollektív hitvallásának rangjára emelkedett. József Attila ugyanis nem pusztán a Buddenbrook ház és a Varázshegy írója előtt tisztelgett, hanem a tradicionális európai értékek előtt is, hiszen maga a Budapestre látogató író ezeknek az értékeknek az akkor már üldö
