Irodalmi Szemle, 2005

2005/4 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Pomogáts Béla: Megbékélt lázadó

Pomogáts Béla: Megbékélt lázadó

csak József Attila, hanem Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Áprily Lajos és Reményik Sándor esetében is, a költői panaszt az a törekvés váltotta fel (vagy egészítette ki), amely a megmaradt országnak új és tartósabb eszményeket kívánt adni. A trianoni bukás ugyanis arra is rávilágított, hogy az első világháború előtti korszaknak nem voltak olyan közösségi eszményei, nem volt olyan nemzeti stratégiája, amely védelmet tudott volna adni a bekövetkezett nemzeti tragédiával szemben. Nem csak a fiatal József Attila, mások is úgy gondolták, hogy a trianoni végzettel szemben csakis egy új nemzeti felemelkedés fejthet ki hatékony ellenerőt. Ennek a felemelkedésnek (vagy legalább megerősödésnek) a húszas évek új magyar irodalma egyetemleges meggyőződése szerint két igazi erőforrása lehetett (volna): a társadalmi és a kulturális megújulás. A társadalmi megújulás vágya fejeződött ki József Attilának azokban a költeményeiben, amelyek a magyar falu szociális elmaradottságának szorongató tapasztalataival vetettek számot: az Aratás e- lőtt, a Magyarok (két változatban is), a Magyar Alföld, a Tiszazug és a Falu című versekre gondolok a többi között. Hadd idézzem most csupán ez utóbbi (1934 nyarán keltezett) költeményt:

...Hallgatom az álmodó falut.

Szorongó álmok szállnak; meg-megrebbentik az elaludt árnyú fűszálat

Alszanak az egek, a mezők.

Ostorok, csizmák, kések.

Lombok közt a tiszta, tág közök.

S a levélrések.

Alszanak a nyers, nehéz szavú, kiszikkadó parasztok.

Dombocskán, mint szívükön a bú, ülök. Virrasztók.

A magyar falvak sivár elmaradottságát bemutató versek készítették elő József Attila rövid ideig tartó „népi” korszakát, midőn a hazai társadalom radikális átalakulására törekvő Bartha Miklós Társaság tagjai között kereste a szociális reformokhoz elvezető utat. A társaság, amelynek a népi írói mozgalom előkészítésében is volt szerepe, a forradalmakból és az ellenforradalomból egyformán kiábrándult, általában vidéki származású értelmiségi fiatalság gyülekezőhelye volt, és a magyar falusi társadalom átalakításában: a radikális földreformban és a parasztság gazdasági, illetve kulturális felemelkedésében jelölte meg stratégiai céljait. József Attila a társaság keretében a korai „népi mozgalom” kulturális stratégiájának kidolgozását vállalta, ennek során 1930 tavaszán dolgozta ki Fábián Dánielnek, a Bartha Miklós Társaság ügyvezető elnökének segítségével a Ki a faluba! címet