Irodalmi Szemle, 2005
2005/4 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA - Gál Sándor: Virrasztások (részlet)
Gál Sándor: Virrasztások alkonyaikor amikor a szalonkák nászukat ülik s olykor fölcsapnak a fák koronája fölé azon a márciusi alkonyaton arra gondoltam hogy mi változott volna meg ha egy évvel korábban ott maradok kiterítve a műtőasztalon az alkonyi madárzsivajban a lekottázhatatlan szépségű koncertben jöttem rá arra az egyszerű igazságra hogy semmi sem változott volna meg s arra is hogy a halál magánügy nem tudtál tovább élni sejtem nem is lehetett utolsó leveledre kétszer is felírtad a december harmadiki dátumot kedves doktor úr hiába kísérelte meg a lehetetlent amikor kezed ezeket a sorokat rajzolta a papírra javában aludtam anyám tejét szívtam vagy vadul bőgtem sokszor elgondoltam hogy erről a négy napról írok egy verset én is hiába kíséreltem meg a lehetetlent tavaly Szárszón odaálltam a sínek közé próbára esett az eső és én nem éreztem semmi különöset pedig jött a vonat köd van kint február haldoklik a tél maholnap ismét ránk tör a tavasz és roskad a hó és már cseperészget a bádogeresz (Az Éden és a Golgota között című kötetből, Po., 1984)
