Irodalmi Szemle, 2005
2005/4
A MADACH-POSONIUM KIADÓ UJ KÖNYVEI fried ISTVÁN: A névadás lehetségessége (Nemzetiség, régió, Európa - tanulmányok) Az idén 70 éves Fried István, a szegedi tudományegyetem összehasonlító irodalomtörténeti tanszékének professzora egyben a tanszék nevében jelzett tudományos diszciplina legjelesebb magyar kutatója is. A névadás lehetségessége c. kötete szintén irodaimi-komparatisztikai tanulmányokat tartalmaz. A kutató az ilyen irányú rendkívül széles körű érdeklődésének ezúttal egy speciális területére, a cseh-szlovák-magyar irodaim i-kulturális- történelmi kapcsolatokra összpontosít, de egy pillanatra sem téveszti szem elől, hogy „a nemzetiség, a régió és Európa egyetlen fogalmi rendszer, egy korszerűbb gondolkodás összetevői, megkerülhetetlen tényezőt', s hogy ebben a fogalmi rendszerben válik a bizonytalan nevű Kelet-Közép-Európa (számos kis régiójával egyetemben) megnevezhetővé, Európává. Amiről Fried tanár úr szól, legyen az akármilyen helyi, regionális ügy: pillanatok alatt európai - közép-európai és világirodalmi koordináták közé kerül, fontosságban megemelődik, s ezzel mintegy „vizsgálhatóbbá” is válik. CSELÉNYI LÁSZLÓ: Kiegészítések Herakleitoszhoz avagy a Nélkülözhetetlen könyvek A Cselényi László Munkái sorozatunk negyedik köteteként megjelenő Kiegészítések Herakleitoszhoz avagy a Nélkülözhetetlen könyvek c. összeállítás is egybeesik a szerző és a kiadó azon törekvésével, hogy a sorozat többnyire avantgárd hangolású darabjai és szövegei (jelen kötetünkben az első és harmadik ciklus versmontázsai) ne csak az olvasók egyik (modernebb ízlésű) részének feleljenek meg, hanem tartalmazzanak olyan anyagokat is, amelyek könnyebben olvashatók-megközelíthetők. Kötetünk második ciklusa, A nélkülözhetetlen száz könyv c., korábbi Cselényi-kötetből ismerős ismeretterjesztő írások, olvasónaplók (az őskortól a 19. század végéig terjedő korszak jeles könyveiről, szerzőiről) ilyen szövegek. Kiadványunk ilyen módon szem előtt tartja az eladhatóság követelményét is, hisz nemcsak a kísérletező irodalom iránt fogékony szűk rétegekhez szól, hanem azokhoz is, akik szeretnék megérteni a modem irodalmat: az olvasónaplók lépcsőket építenek az avantgárd szövegekhez. GYÜRE LAJOS: Pacsirta Gyüre Lajosról 1959-ben, a költő indulása idején Fábry Zoltán, az avatott kritikus azt írta, hogy a legjobb verseiben „balladára hangolt faluszo- ciográfus", de néha bizony a„balladás tömörségű versei' is „csasztuská- ra hangoltan érik el a fülünket'. Azóta eltelt negyvenhat év, Gyüre nemzedékéből, az egykori „nyolcakból” néhányan elhallgattak, másoknak, sajnos, a halál ütötte ki a kezükből a tollat, de Gyüre Lajos ír, alkot, dicséretére legyen mondva, az egykori jogos bírálat ellenére költőként is talpon maradt. A Pacsirta cím alatt kötetbe fogott újabb versei nem újító, inkább a hagyományos értékekre, formákra alapozó költőt mutatnak. A sok, természetleíró, közéleti szenvedélyű, nyelv- és nemzetféltö verse közül is erőteljesen kihangzik azonban az az alapszólam, amelyet talán az élettel, az élővilággal való érzelmi szolidaritásnak, Francis Jammes-i csendességű és ellágyultságú élethimnusznak nevezhetnénk. Kellemes meglepetést jelentenek a legújabb versei. PACSIRTA
