Irodalmi Szemle, 2005
2005/3 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Somogyi Mátyás: Istenítélet a karcsai határban
MULT ES EMLEKEZET tó föld tulajdona vagy jogtalan használata miatt kibékíthetetlen ellentét lett úrrá. Annyira, hogy még a bizonytalan kimenetelű istenítéletet is vállalták. Roland nádor, miután meghallgatta a felek panaszát, felszólította őket, tanúkkal igazolják állításaikat. Ami meg is történt. De a perben semleges, azaz egyik fél oldalán sem álló hivatalos emberek az ügy mielőbbi lezárása céljából az istenítélet alkalmazása mellett döntöttek. Ezért a nádor elrendelte: Mindkét fél ki nem próbált viadorokat állít, akik a kijelölt napon az ő jelenlétében küzdenek meg egymással. A kialakult szokásoknak megfelelően azonban a bajvívást megelőzően a békéltetők még egy utolsó kísérletet tettek a béke helyreállítására, ám igyekezetük nem járt sikerrel. Az Ethuruh híveit képviselő bajvívó és a vámépek viadora ezután a küzdőtérre lépett, s mindketten Isten oltalmába ajánlották életüket, majd kardjukat magasba emelve egymás ellen rontottak. A véres küzdelmet bizonyára visszafojtott lélegzettel figyelő Ethuruh-pártiaknak és a vámépek bajvívóját buzdítóknak nem kellett sokáig várni az összecsapás kimenetelére. Amint a korabeli okmány megörökítette, „Ethuruh és várjobbágy-atyafiainak viadora bizonyult erősebbnek: a vámépek bajnoka tökéletesen leveretett és összerogyott.” Arról, hogy a népekar- csaiak nevében küzdő bajvívó életben maradt-e, vagy netán már a küzdőtéren kilehelte lelkét, a párbaj leírását tartalmazó okirat nem tesz említést. A bajvívás megfellebezhetetlen istenítéletként elfogadott kimenetele alapján Roland nádor a népe- és igrickarcsai alperesek, illetve a felperes Ethuruh nemzetség közti vitatott szántóföld, illetve rétek és vizek tulajdonjogának a helyszínen való megerősítése céljából kiküldte pristaldusát (hivatalos személy, akinek tanúvallomását a hatóságok hitelesnek fogadták el) és a hiteles hely szerepét betöltő káptalan emberét két jobbággyal, hogy Ethuruht és társait a szóban forgó földrészbe, valamint a rétek és vizek egyharmada részének jogába beiktassa. Amint elvégezték feladatukat, írásban jelentették: „... Az összes várnépek és mások jelenlétében a réteket és vizeket kötéllel kimérve három részre osztottuk, melyek közül kettő a vámépeknek, az ő szabad és tetszés szerinti választásuk szerint visszahagyatott, a harmadik rész, egyekényi szántófölddel együtt Ethuruhnak és rokonainak jutott és elhatároltatott.” A tulajdont hivatalosan meghatározó határjáró bizottság jelentése részletesen leírja az Ethuruh atyafiság egyekényi szántóföldjének határait. Ez az okirat számos akkori karcsai személy nevét, a vita tárgyát képező határrészre vonatkozó földrajzi nevet - pl. tavak és vizek elnevezését - örökíti meg. A bajvívással visszaszerzett szántóföld Bartal Aurél szerint az egész Karcsaszél határának keleti részén- a Rókalik nevű dűlő, Ollétejed, illetve Dunaszerdahely határának szomszédságában -, a vámépek földje és Karcsai Bott birtoka közt, s még a 20. században is Mesterföldjének nevezett határrészben volt. Az Ethuruh famíliának odaítélt rétek és halászóvizek a mai Mórocz-, illetve Göncölkarcsa határához tartozó, s a korabeli okiratban említett Gércs-mocsár és Barcs-tó közti határrészben terültek el.
