Irodalmi Szemle, 2005

2005/3 - TANULMÁNY - Cseh Gizella: Adalékok a magyar népszínmű XIX. századi művelődéstörténetéhez (tanulmány)

Adalékok a magyar népszínmű XIX. századi művelődéstörténetéhez

nevesebbel foglalkozunk. Ezek közül az első a Sárga csikó (1877). Egy fiatal párról van benne szó meg a váci fegyházban tizenöt éve raboskodó apáról, aki éppen fia lakodalmának napján érkezik meg falujába. Ráadásul a sárréti uraság sárga csi- kaján. Csorba Márton kimenti ugyan fia menyasszonyát a folyóból, de őt magát annak idején nem tudták felmenteni a koholt vádak alól: a sárréti uraság halála az ő lelkén szárad. Fia dühösen és kétségektől gyötörten reagál a hazatérés hírére, majd fokozatosan megbocsát. Itt újból közbelép a mesterséges bonyolítás módszere: most kéne az apának beszélnie az eltulajdonított híres jószágról. Ekkor azonban már megérkeznek a pandúrok, és keresik a csikót. Laci apja helyett magára vállalja a lopást, majd elinal: betyárnak áll. Márton fia keresésére indul, menyasszonya is ugyanezt teszi. Megérkeznek a magyar népszínművek egyik kulcshelyszínére, a csárdába. Itt a csárdás az, aki tudja, hogy az uraság végzetes pusztulása Pityke Bandi, és nem Csorba Márton lelkén szárad. Mindezt onnan, hogy ismer két koldust, akik hallgatásukért a volt betyártól évek óta pénzt kapnak. Megérkeznek a csárdába a betyárok is, jól kimulatják magukat. Közben az apa kérleli fiát, hogy ne maradjon velük, de Laci már közéjük tartozik. Az idősebb Csorba cselekedik, keresi elveszett becsületét. Az egyik koldussal, a vak Bagóval elvezetteti magát a gyilkos Pityke Bandi házához. Pityke pedig nem más, mint Laci menyasszonyjelöltjének, Erzsikének az édesapja, Bakaj András. Micsoda valószínűtlenség jön ezután, logikailag hihető okfejtéssel! Márton, hogy gyermekeik boldogsága felhőtlen maradjon, fátylat borít a múltra: békejobbot nyújt annak az embernek, akinek a tizenöt évi fegyházat köszönhette. így végződik a népszínmű történetének egyik legvalószínűtlenebb alkotása, ugyanakkor egyik legnagyobb sikere. Ékes példa: a siker kiszámíthatatlan - és néha paradox.

Másik darabja, A piros bugyelláris (1878) története is egy szép, modern „mese”. Török Mihály uram arra az időre, amíg „nevelt lányát” (törvénytelen gyermekét) készül meglátogatni, felesége őrzését a volt kedvesre, Csillag Pál őrmesterre bízza. Szívügyek dolgában a dolgok tovább bonyolódnak; már ötszáz forintról is szó van, a legénység zsoldjáról meg a bonyodalmakat okozó piros bugyelláris- ról, aztán meg Mencikéről (a bíró lányáról), a volt érzelmekről. Csillag Pál hirtelen támadt új szerelméről, Zsófi asszony talpraesettségéről, Csillag számonkérő megnyilvánulásairól, bíró uram szavahihetőségéről, és végül, de nem utolsósorban Zsófi asszony hűségéről és férje iránti szeretetéről. A történet bohózatos jelenetei során fokozatosan kristályozódnak ki a történet egyes elemei, majd minden szépen, elégedetten és boldogan - véget ér.

A stilizáltság csúcspontja körüljárunk. Kivándorlás, éhség, nyomor?! A válasz: A falu rossza, a nóta, a szerelem, a csárda és Blaha Lujza. A valóság észlelése nem tartozott a népszínművek „fegyverei” közé. Az utolsó negyedszázad során jellemző volt egy-egy elmozdulás az etnográfiai, a nemzetiségi, esetleg a történeti népszínművek irányába, máskor meg különböző témakörök felújítása, illetve vegyítése. Az említett folyamatot azonban már nem Csepreghy Ferenc hajtotta vég