Irodalmi Szemle, 2005

2005/1 - Koncsol László: Mit várhatunk az időtől (előadás)

Mit várhatunk az időtől

mekkorban kezdett dohányzás és kábítószerezés, a kamaszkor hajnalán kiélni kezdett nemiség és a vandalizmus új jelenségek, a korai válások tömegével. Apátlan- ná lett világban élünk, mondják; a gyermekek többségét magányos anyák vagy idegen apák nevelik. A dohány, a kábítószer, az alkohol rontó és bomlasztó hatását nem kell ecsetelnünk, csak arra hívnám föl a figyelmet, hogy sátáni hasznuk a termelők, gyártók és kereskedők, adó formájában pedig az államok zsebét hizlalja. A válások az új nemzedékek egyedeit állítják kiszámíthatatlan mentális pályákra, a- nyák és tanítónők által nevelt fiúgyermekekből lesznek az ingatag jellemü, nőies lelkű puhányok. „Pityu és Pöszi / az óvodakertben mindenfélét sinálnak / ni mijen dicnók/ a többi óvodások körülöttük álnak /nézi a Paidagógosz néni /pfuj mekkora dizsnók / űrlapot és hegyes tollat ragad / dühtől hullámozva ír: / Tűzdelt Zülők! / Máskor scináljanak jobb jerekeket. / Es felelnek a zülők: / Kedves Paidagágász Néni! / Hun házasodunk hun meg elválunk / különb féle jerekekkel kísérletezünk- Weöres Sándor „Kisfiúk témáira” írt 7. bagatellje kacagásra ingerlő hiperbolikus tálalásban állítja elénk korunk, a II. világháborút követő erkölcsi válságos évtizedek társadalmi alaptragédiáját: a tömeges, hisztérikus, könnyelmű, léha promisz- kuitást, amely az elhamarkodottan és többnyire csak a fiatal szerelmesek nemi ösztönének akadálytalan, törvényesített kiélését lehetővé tevő házasságkötések és a szabad szerelmet, az erotikát, a szerelem gyakorlását és pornográfiát minden csatornán mutogató médiumok következménye. Kevés az a serdülő fiú és lány, vagy nincs is olyan, aki ennyi látható, hallgató és olvasható csábításnak ellen tudna állni. A XIX. század szentimentalista és romantikus irodalma, az emancipációs és a szocialista mozgalom, majd a pszichoanalízis háborút indított az érdekházasságok több ezer éves hagyománya ellen, a szerelmi házasság, a szabad szerelem és más hasonló dolgok jogáért - s íme, az eredmény. Ahogy a környezetet s vele az embert is gazdasági és természet-átalakító áltudományos koncepciók pusztítják és társadalmi utópiák teszik tönkre, úgy hat ránk mint társadalmi lényekre pusztítólag a születésszabályozás, az ún. női jogok s a jog által engedélyezett, úgyszólván akadálytalan abortuszok és fogamzásgátlók elméleti, jogi, erkölcsi, intézményi, mechanikai és gyógyászati kellékrendszere. A bosszuló Teremtés azonban résen áll, s minden isteni törvényszegést megbüntet: az afrikai szodómia termékét, az AIDS- vírust a modern, interkontinentális turizmuson és a promiszkuitáson keresztül az egész világra széthintette. A környezeti ártalmak az emberek százmillióit tették érzékennyé az aliergénekre, s a szám a hajlam átörökléses természete révén meredeken fog szaporodni. Ellenállóképességünk gyöngül, a férfiak nemzőképessége csökken, s az AIDS-vírus már tízmilliók szervezetébe fészkelte be magát. A játékba egy-két évtizede a génmanipuláció kísérletei szálltak be, jeléül annak, hogy az ember Isten teremtett rendjébe minden ponton be akar avatkozni. Itt a sejtek elek- tronmikroszkópikus elemeibe piszkálnak bele, s ha beavatkoznak, az intervenció következményei hosszú távon kiszámíthatatlanok. (A második világháború után, amikor kiderült, hogy német biológusok, ill. orvosok hasonló kutatásokat és kísér