Irodalmi Szemle, 2005
2005/3 - Köbölkúti Varga József: Ötven évvel a nyelvújítás előtt... (Az Emberi okosság avagy mesterség - erkölcsi értekezés 1764-ből)
Ötven évvel a nyelvújítás előtt. lókat, gondolkodás nélkül teljesítsék a fejedelem (király) parancsait, mert az iránta megnyilvánuló tisztelet egyenrangú az Istenhez való ájtatossággal. Óva inti a vakmerőségtől elragadtatott, főleg alacsony sorból származó egyéneket, ne pocskondiázzák feljebbvalójukat, de ugyanúgy mértékletességre figyelmeztet akkor is, ha magasabb társadalmi rétegek felé kapaszkodunk, törekszünk, hiszen ők - természetes hajlamukból eredően - lenézik az alacsonyabb társadalmi osztályokat, és a „cseresnye ... magvát szemed közé lövöldözik”. A magas körökbe jutás egyenlő a felháborodás és rágalmazás elszenvedésével, hiszen „a méltóságokra vezető kör- nyűlmenés (azaz: feljutás) darabos és csúszós”. A fordító a tanácsokról és tanácsadókról szóló fejezetben imigyen „elmélkedik”: „Aki a fejedelemnek tanácsot ad, úgy szóljon, mintha eszébe juttatná az elfelejtettet, nem pedig mintha tanítani kívánná.” Meglepően - igaz csak marginálisan - említést tesz arról is, hogy a több országot birtokló király valamennyi „nemzetségeknek” eleget tegyen a tanácsadók kiválasztásánál. Egyike ez a XVIII. század ama halvány utalásainak, amelyek talán az elsők között pendítik meg az idegen, vagyis a más nemzetiségű honfitársak (embertársak) fogalmát, igaz, némiképpen áttételesen. A király (fejedelem) históriához tartozik a politikus jellemzése is. (Ezt a témakört a 30. fejezet - rész tartalmazza.) Valószínűsíthető, hogy már a német eredeti sem fukarkodott a politikus becsmérlésével, lekicsinylő jellemzésével, s felsorakoztatásul több „alternatívát” is felkínál. A politikus „a hitetlenség, tisztelet és a pénz” grádicsain lépdel. Sokat költ és pazarol, bár erről a köznép vajmi keveset tud. Minden állapotból hasznot hajt. Nem fösvény akkor, ha mások bizodalmába kíván férkőzni, bár az őszinteségben és barátságban egyaránt óvatos. Lelkiismeretét tulajdon hasznához igazítja, és senki mellett sem kötelezi le magát, nehogy a másik romlásával ő is elveszítse a bizalmat. A politikus a jó erkölcsből látszatra csak annyit mutat, hogy másoknál becsületesnek mutatkozzék, s hitele megmaradjon. „Az ártatlanság fehér ruhájába öltözik, hogy meghasonlásának feketeségét annál bátorságosabban eltitkolja.” Végül kimondja a ledorongoló szentenciát: „Politikusnak fő virtusa az álnok élet.” A Toldalékban, amely a fordító-szerző magánvéleményét tükrözi, az érsekújvári káplán a „políciát” a hamisság, a hízelgés és a képmutatás intézményének nevezi. Lassan már csak azok a jó politikusok, akik az embereknek könnyen kedveznek... A könyv a politikusok mellett értekezik az elöljárókról is, leszögezve, hogy előttük megalázkodni kötelesség: magához hasonló előtt alázatosság, alábbvaló előtt elmésség jele, mindenki előtt pedig a bátorságé. Figyelmeztet arra is, hogy hatáskörünkben viselkedjünk tisztességesen, s ha már a sebet nem gyógyíthatjuk meg, legalább a fájdalmat enyhítsük vagy csökkentsük okossággal. Az Emberi okosság avagy mesterség, amellyel az ember magát és szerencséjét magasra emelheti című értekezés a legnagyobb hangsúlyt az erkölcsi kérdé
