Irodalmi Szemle, 2005
2005/3 - Hogya György: Gizi (novella)
Hogya György Gizi Olyan kicsinek és szegényesnek tűnt, hogy az emberek hajlamosak voltak őt észre sem venni, mintha Gizi és a hozzá hasonló emberek nem is ennek a világnak a részét képeznék. Mikor először ment be Mihály Fő utcán levő irodájába, a férfi kelletlenül nézett rá, s csak azért nem dobta ki rögtön, mert a kárpitozott fotelokban vendégek ülték körül a helyiség közepén álló reprezentatív üvegasztalt. Az olyan megfontolt és alapos emberek pedig, mint Mihály, kulturáltan reagálnak a váratlan történésekre, legyenek azok örömteliek vagy kellemetlenek. Gizi toprongyos megjelenésének megítélésére Mihálynak - és a jelenlevőknek - elég volt egyetlen másodperc. A jelenséget - el nem ítélhető módon - határozottan a kellemetlen események közé sorolta. Az apró, kis asszony bátortalanul állt meg az ajtóban, kortalan, maszatos arcából tágra nyílt kék szemekkel nézett a társaságra. Egybeszabott, két számmal nagyobb, tarka mintás ruhája majdnem a földet seperte és Marikát, Mihály volt kolléganőjét kereste. Mikor közölték vele, hogy Marika pár hónapja nyugdíjba vonult, Mihály természetesnek vette, hogy ezek után a nő elmegy, de nem, Gizi maradt. Kezével a kétes tisztaságú ruháját morzsolgatta, és zavartan topogott, mint akinek még dolga van, talán éppen mondani akar valamit. A férfi erőltetett udvariassággal, ám egyre érezhetőbb nehezteléssel a hangjában kérdezte meg, mire vár még.- Nem akarják, hogy jósoljak maguknak? - kérdezte végül bátortalanul, azoknak az elesetteknek az utánozhatatlan, hosszú évek alatt beidegződött hangján, amely elesettek elesettségéhez általában fenntartással viszonyul a közvélemény.,- Nem, Gizi, most nem megfelelő az időpont! - felelte ingerülten, és maga sem értette, miért mondta azt, hogy most. O egyáltalán nem akart jósoltatni magának, különösen nem az ilyen útszéli cigányasszonyokkal, s bizony helyesebb lett volna kategorikusan és végérvényesen megmondani neki, hogy soha, semmilyen körülmények között nem lesz alkalmas idő arra, hogy jósoljon neki, sőt legjobban tenné, ha be sem jönne többet ebbe az irodába. Gizi azonban jobb emberismerőnek bizonyult. A vendégek közül - természetesen kétség nem férhet hozzá, hogy nőkről van szó - ketten is szóltak, ugyan árulja el, mi vár rájuk. Na persze, gondolta Mihály kesernyés elismeréssel, melyik nő nem szeretné tudni milyen férje és hány gyereke lesz? Gizi pedig jósolt. Az egyik hölgynek a tenyeréből, a másiknak meg a körmei
